Európai parlamenti eszmecsere a kohéziós jogszabály-csomagról

A jogszabály-csomag hat jogszabály-tervezetből áll: az Európai Bizottságnak az Általános Rendeletre, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Területi Együttműködésre valamint az Európai Területi Együttműködési Csoportosulásra vonatkozó javaslataiból.

Az Általános Rendelet a kohéziós politika eddigi három célkitűzése (konvergencia – a régiók közötti szolidaritás; regionális versenyképesség és foglalkoztatás; európai területi együttműködés) helyett két célkitűzést határoz meg: beruházások a növekedésért és munkahelyekért illetve az európai területi együttműködés célkitűzéseit.

Fontos új elem, hogy a Bizottság bevezetné a makrogazdasági feltételesség (az ún. kondicionalitás) intézményét, mely alapján bizonyos esetekben (pl. túlzott költségvetési hiány) a Bizottság felfüggeszthetné az összes kohéziós kifizetés folyósítását a tagállam felé.
További újítás, hogy a források 5%-át közösségi szintű ún. teljesítménytartalékba kellene helyezni, melyet a Bizottság kezelne, és 2019-ben a kitűzött célok elérésének függvényében osztana szét a tagállamok között.

Jelentős változás, hogy az ÁFA főszabályként nem lenne elszámolható költség, ami komoly pénzügyi-költségvetési következményekkel jár az államháztartási körbe tartozó projektek végrehajtása során.

Az Európai Bizottság felé előírt beszámolási kötelezettségek mennyiségét a Bizottság jelentősen növelné. A tartalmi elvárásokat is szigorítaná: sokkal részletesebben kellene kidolgozni a jelentéseket a rendelkezésre álló időkeret jelentős lerövidülése mellett.
A jogszabály-tervezetek alapján az ún. „programozás” rendszere jelentősen bonyolultabbá és jóval inkább előíró jellegűvé válna, mint az eddigi gyakorlat. Az Általános Rendelet tartalmaz 11 ún. tematikus célkitűzést, és a különböző alapok forrásaiból kizárólag az ezeket megvalósító projekteket támogathatják majd.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) felhasználása tekintetében az Európai Bizottság erős kötöttségeket vezetne be az egyes régió-kategóriák esetében. A fejlett és az átmeneti régiók esetében az ERFA-források legalább 80%-át kell az energiahatékonyság, a megújuló energia, a kutatás és innováció, valamint a KKV-fejlesztés területeire fordítani, amelyből legalább 20% kell, hogy legyen az energiahatékonyság és a megújuló energia projektek aránya. A kevésbé fejlett régiók esetében ezek az arányok 50% illetve 6%. Az ERFA tagállamoknak jutó forrásainak 5%-át az Európai Bizottság szeretné elkülöníttetni városfejlesztésre. A Bizottság továbbá előírná, milyen tevékenységeket nem támogathat az ERFA. Ilyen például a dohány- és dohányáru gyártása, feldolgozása és marketingje.
A Kohéziós Alap jogosultsági kritériuma (a tagállam egy főre jutó GNI mutatója legyen az EU-átlag 90%-a alatt) valamint a támogatások köre (környezetvédelmi és közlekedési beruházások) nem változna. Az Európai Bizottság a Kohéziós Alapból tervez átcsoportosítani 10 milliárd eurót közlekedési infrastruktúra-fejlesztésre az ún. Európai Összekapcsolási Eszköz (Connecting Europe Facility) keretében, mely az Unió közlekedési, energiai és digitális hálózatainak intelligens, környezetbarát fejlesztését lesz hivatott szolgálni. Az új infrastrukturális alappal kapcsolatban több érintett ország jelezte, hogy fenntartásai vannak, ugyanis a források átcsoportosítása egy új, központi irányítású pénzügyi eszköz létrehozására jelentős forrás-elvonással járna. Magyarország esetében az elvonás mértéke kb. 1 milliárd euró lenne.
Az Európai Szociális Alapra (ESZA) vonatkozó rendelettervezet az Unió új növekedési stratégiájával, az EU2020 Stratégiával összhangban a társadalmi befogadás elősegítését, a szegénység elleni küzdelmet, a foglalkoztatás és az oktatás támogatását jelöli meg az ESZA-támogatások legfontosabb céljaként.

Az Európai Területi Együttműködés költségvetését a Bizottság másfélszeresére növelné (a kohéziós források 3,48%-a a jelenlegi 2,52% helyett).
Az Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) rendelet módosításával lehetővé válna a nem-tagállam országok régiói és intézményei számára, hogy csoportosulás tagjaivá váljanak. Ennek a módosításnak magyar vonatkozásban igen nagy a jelentősége. A Bánát-Triplex-Confinium EGTC-nek például, mely a déli határ mentén működik Mórahalom székhellyel, 37 magyarországi és 37 romániai önkormányzat a tagja, nyolc szerbiai község egyelőre csak megfigyelő státuszban vehet részt a szervezetben.

A Regionális Fejlesztési Bizottság a következő pénzügyi keretprogramról (2014-2020) is eszmecserét folytatott. A költségvetési javaslat politikai keretét az Unió legszegényebb tagállamaival való szolidaritás adja, melynek értelmében az uniós költségvetés jelentősebb részét rájuk kell fordítani. Azonban a kohéziós politika nem segélyezés, hanem befektetés, és az Unió összes polgárának életszínvonalát növelnie kell. Folyamatos politikai kihívást jelent a szigorú költségvetési fegyelem, a kiadások kiszámíthatósága és a váratlan kihívásokra való uniós reagáláshoz szükséges rugalmasság közötti egyensúly megtalálása. A Bizottság a kohéziós politikai támogatásokat a 2014-2020-as időszakban a tagállamok prognosztizált GDP-jéhez kötné, és a támogatás nem lehetne több a GDP-jük 2,5%-ánál (ún. „capping”). A Bizottság ezzel az intézkedéssel kívánja finanszírozni az ún. köztes régiókat (azok a régiók, melyek fejlettségi szintje az egy főre jutó GDP alapján az uniós átlag 75-90%-a között van). A „capping” következtében több tagállam, köztük Magyarország kohéziós támogatása jelentősen csökkenne (Magyarország esetében a jelenlegi 26 milliárd euró helyett kb. 20 milliárd euróra), ami elfogadhatatlan hazánk számára.

Az Európai Bizottság javaslatai ezért több kérdést is felvetnek a kohéziós politika jövőjével kapcsolatban. Az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága 2012-es ülésein folytatja a jogszabály-csomagról folytatott eszmecseréjét.