Európa valóban megtelt – Demokrata interjú

Az ellenzékiek nem csupán Orbán Viktorral, hanem minimum hárommillió emberrel szeretnének leszámolni. A választás tétje tehát az, hogy képesek vagyunk-e ezt elhárítani, képesek vagyunk-e megvédeni az országot és mindazt, amit az elmúlt két ciklusban közösen felépítettünk – mondta a Demokratának Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő.

– Az ellenzéki sajtó, a Jobbik propagandaoldalától, az Alfahírtől a Soros-támogatású 444-ig, egységesen önnek támadt, miután egy Molenbeekről szóló kisfilmet tett közzé a Facebook-oldalán. Pedig ön vélhetően sokkal jobban ismeri a mai Brüsszelt, mint az önt bíráló újságírók… Tényleg ennyire rossz a helyzet?

– A politika talán legrosszabb arca az, amikor egy politikus az ostoba, ideológiavezérelt ténykedése kapcsán az alkalmatlansága, a rossz döntései vagy a gyengesége beismerése helyett az emberek mindennapi életét érintő, legelemibb tényekről is hazudik, vagy elhallgatja azokat. A migránssimogató politikusok részéről mára általánossá vált a hazudozás az illegális migrációval, Nyugat-Európa bevándorlóországaival, a bevándorlóvárosokká vált településekkel, azok közbiztonságával, a terrorveszéllyel kapcsolatban. Egy felső tagozatos diák is tudja, hogy az állam egyik legalapvetőbb feladata a polgárok biztonságának garantálása, a közbiztonság fenntartása. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy az unió számtalan városában, régiójában, Belgiumtól Németországon és Svédországon át Franciaországig, az elmúlt néhány évben látványosan romlott a közbiztonság. A bevándorláspárti politikusok és a lelkes liberális sajtómunkások ehhez képest napestig mellébeszélnek, hoh­mecolnak és olyanokat mondanak, hogy „tudomásul kell vennünk, hogy együtt kell élni a terrorfenyegetettséggel”. Ugye ismerős mondat?
– Nagyjából minden merénylet után elhangzik egy-két nyugati politikus szájából valami hasonló…

– Azok a politikusok, azok a választott képviselők, akik a tömeges illegális bevándorlás megakadályozása helyett, a sorozatos terrortámadásokat követően könnyek között plüssmackókat visznek a terrorcselekmények helyszínére az áldozatok emléke előtt tisztelegve, és csupán ilyen mondatokat képesek megfogalmazni, lényegében azt mondják: „Tisztelt hölgyeim és uraim, alkalmatlanok vagyunk a feladatunk ellátására, de persze a pénzt, a hatalmat szeretjük, ezért eszünk ágában sincs lemondani, bár legbelül magunk is tudjuk, hogy ez lenne a logikus következtetés a tehetetlenségünk és az ilyen ostoba mondataink kapcsán.” Előre kitervelt, politikai szándékból elkövetett, provokatív hazugság azt állítani, hogy Magyarországon lenne akár egyetlenegy olyan település is, ahol megközelítőleg hasonló közbiztonsági problémák merülnének fel, mint Európa bevándorlóországainak nagyvárosaiban. Arrafelé rendszeresek a terrortámadások, az illegális bevándorlók által elkövetett súlyos, erőszakos bűncselekmények. És olyan mindennapos atrocitások érik az embereket, amelyek kimondottan a bevándorlók különbözőségéből, a különbözőségük agresszív kifejezéséből következnek, és az ott élő, őshonos polgárok ellen irányulnak.
– Mondana példákat?

– Az utcán, a tömegközlekedési eszközökön rendszeresen zaklatják a nőket, megszólják őket a ruházatuk vagy a fejkendő hiánya miatt. És akkor még nem is beszéltünk a legkülönbözőbb bűncselekményekről, a telefonlopásoktól a rablásokon át a bolti betörésekig. Vagy arról, hogy Brüsszel egyes, most már nagy részben bevándorlók lakta kerületeiben gyakorlatilag az ott élő flamand, vallon, azaz belga családok gyermekeinek kiszorítása zajlik az iskolákból. A migráns családok világossá teszik a szülők számára, hogy vigyék máshová a gyermekeiket, mert oda bizony az ő gyerekeik fognak járnak. A hétköznapi élet természetes, magától értetődő, biztonságot adó keretei kezdenek recsegni-ropogni. Mint tudjuk, Molenbeek bevándorlók lakta városrésszé válásának ügye a 2016. március 22-i brüsszeli terrorcselekmény kapcsán került tudósításokba, illetve azzal kapcsolatban, hogy a 2015. novemberi párizsi terrortámadás fő szervezője, Salah Abdeslam hónapokig tudott itt bujkálni. Ezek után riogatásnak minősíteni a problémák néven nevezését pont Molenbeekkel kapcsolatban… A mai helyzethez éppen az vezetett, a migráció jelenségére adott, alapjaiban elhibázott politikai döntéseken túl, hogy egyes emberek nemcsak nem akartak, vagy nem mertek beszélni a gondokról, hanem próbálták minden eszközzel megakadályozni azt is, hogy a tömeges bevándorlás okozta súlyos problémákról egyáltalán beszélni lehessen. Pedig ezekkel a problémákkal igenis foglalkozni kell.
– Orbán Viktor a Facebookon megosztott videójában úgy fogalmazott, „időt nyertünk” azzal, hogy most nem született döntés az EU-csúcson a kötelező kvóták ügyéről. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy „a döntő ütközet júniusban lesz”. Mi várható a következő hónapokban?

– Az Európai Parlament honlapja az unió minden hivatalos nyelvén, így magyarul is elérhető, bárki utánanézhet, hányszor is van szó az EP plenáris ülésein, az EP bizottságaiban a kötelező, felső korlát nélküli áttelepítési kvóta minden országra kötelező bevezetéséről. Orbán Viktor helyesen mondta, Európa megtelt. Egyes európai vezetők annak a félbolond texasi cowboynak a klasszikus hibáját követték el, aki a történet szerint meglát a prérin egy kaktuszligetet, meztelenre vetkőzik, beszalad a kaktuszok közé, és amikor kirohan, több ezer tüske áll ki a testéből. Mikor a döbbent társa megkérdezi, hogy ezt miért csinálta, annyit felel: pillanatnyilag ez tűnt a legjobb megoldásnak. Az a felelőtlen és ostoba politikai döntés, amelyik a Willkommenskultur képmutató lelkesültségében ellenőrzés és létszámkorlát nélkül beengedte, sőt invitálta az illegális bevándorlókat Európába, lehet, hogy pillanatnyilag a legjobb ötletnek tűnt – gyönyörű beszédeket lehetett mondani a szolidaritásról és az európai értékekről –, de mára ez a minden szempontból elhibázott döntés óriási politikai, társadalmi, biztonsági és anyagi terhet jelent a bevándorlóországoknak. Ezért most azok, akik ezt, az európai emberek érdekeivel ellentétes döntést meghozták, próbálnak egyet csavarni a szolidaritásmantrájukon, és azt harsogják, hogy legyenek kedvesek a felelős, bevándorlásellenes álláspontot képviselő uniós országok is hozzájárulni ezeknek a terheknek a viseléséhez. Ma már túl sok a bevándorló Stuttgartban, így örülnének, ha mondjuk Karcag, Sajóbábony vagy Veszprém környékére is át lehetne telepíteni uniós kényszerrel a migránsokat. A szolidaritásról pedig csak annyit, hogy mi, magyarok több mint 300 milliárd forintot költöttünk az illegális bevándorlóhullám megállítására, hazánk és egyben Európa megvédésére. És ehhez, az európai szolidaritás nagyobb dicsőségére, egyetlen eurócentnyi uniós támogatást sem kaptunk.
– És ennek az uniós bevándorláspolitikának itthon is vannak támogatói.

– A magyarországi ellenzék Soros György kottájából játszik, másrészt a bevándorláspárti politikát maguktól is helyesnek tartják. És nem mellékesen, ahogy korábban, úgy most sem akarnák vállalni a magyar nemzeti érdekek határozott képviseletével együtt járó „kellemetlenségeket”, azazhogy Magyarország, a magyar emberek érdekében ellent kelljen mondani nagyobb és erősebb uniós országok ismert politikusainak. Teljesen világos, ha ők kerülnének Magyarországon döntési helyzetbe, a mi hétköznapi életünkben is megjelennének ezek a Nyugaton ma már jól érzékelhető problémák.
– Ha már ellenzék: sokan azt mondják, Magyarországon manapság nem az ellenzéki pártok jelentik az ellenzéket, hanem az ellenzéki média, és az ellenzéki pártok csak megpróbálják meglovagolni a sajtó által kreált, felhabosított ügyek hullámait. Lassan három évtizede a hazai közélet szereplője – valóban változott a szereposztás?

– Magam is úgy látom, hogy legkevesebb egy-két évvel ezelőtt a magyar ellenzéki sajtó leváltotta a magyar ellenzéket. Azt mondták, hogy elég volt az ellenzéki pártok mulyaságából, szerencsétlenkedéséből, és egyszerűen félretolták őket. Így ma az ellenzéki sajtóorgánumok, azok hangadó újságírói, a szerkesztőségek élcsapatai az igazi ellenzéki politikai szereplők. És ezeknek a teljes szereptévesztésből ellenzéki pártokat játszó sajtómunkáscsapatoknak szinte mind­egyike kicsit, közepesen vagy legtöbbször inkább teljes egészében a Soros-rendszer által finanszírozott orgánum. Ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy nagyon nagy hibát követnénk el azzal, ha viszonyítási pontnak tekintenénk ezt az eljelentéktelenedés határára jutott politikai média alkotta szubkultúrát. Ez egy buborék. Egy buborék, a „haladó éttermiség” belterjes közege, amiben alapvetően csak a maguk doktriner ideológiai marhaságaival és egymással képesek foglalkozni, és csupán egymásnak próbálnak a kedvében járni. A 444 szerkesztőségében izgatottan várják, hogy a 24.hu mit ír róluk és viszont, az Index pedig végképp nagy izgalomban van, hogy őket vajon most szeretik-e, és ők vajon szerethetnek-e másokat… De mindez valójában teljesen érdektelen, hiszen nem jelentenek viszonyítási pontot, legfeljebb csak önmaguk számára. Ezért nem szabad megpróbálni igazodni hozzájuk.
– Bár egyesek próbálnak…

– Aki ennek megértésével próbálkozik, abba az állapotba kerül, mint mondjuk Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza, Mellár Tamás vagy Elek István, akik politikai Stockholm-szindrómában szenvednek. Ezeket a jobb sorsra érdemes embereket, miután karrierjük elején nem álltak be ebbe a mainstream szoclib kórusba, évtizedeken át naponta gyalázták, bántották, zrikálták, támadták. Ismerjük a Stockholm-szindróma lényegét: a túszok, az emberrablások áldozatai szeretetet kezdenek érezni elrablóik, kínzóik iránt. Az imént említettek is beleszerettek a szellemi-ideológiai fogva­tartóikba, és most meg is vallják a szerelmüket. A karrierjük vége felé szeretnének végre egy kis elismerést kapni onnan, ahonnan az egész eddigi pályafutásuk során csak méltatlan támadásokat kaptak. De pont akkorra jutottak el idáig, mire a „fogvatartók” jelentősége megszűnt. Mi viszont nem követhetjük el azt a hibát, hogy ezekkel foglalkozunk. Nekünk az emberekkel, a valósággal, a való élettel kell foglalkoznunk, ők meg csak legyenek el a saját maguk buborékjában.
– Hogyan látja a választások esélyeit?

– Bizakodó vagyok. Látni kell: a választás minden ellenfelünk számára a végső harcot jelenti. Az igazi ellenfél, a Soros-birodalom úgy gondolja: amennyiben újabb négy évre komoly felhatalmazással bizalmat kap az Orbán-kormány, akkor akár le is mondhatnak arról az elképzelésükről, hogy az EU egy emberként az őrült bevándorláspolitikájuk mellé áll. De ha megnézzük az ellenzéki térfél nem kamupártjait – mert mondjuk a Juhász Péter-féle Együtt vagy a Momentum virtigli kamupártok –, akkor is azt mondhatjuk, hogy mind az MSZP, mind a DK, mind a Jobbik, mind pedig az LMP számára ez a harc a végső. A szocialistáknak sikerült egy olyan döntést hozniuk a Párbeszéddel való összefogással, aminek köszönhetően az lett a kérdés, hogy elérik-e az immár tízszázalékos küszöböt, azaz bejutnak-e egyáltalán a parlamentbe, vagy sem. A DK elnöke a párt alapításakor megígérte, hogy majd ők lesznek a legerősebb baloldali erő. Nos, ha egy szektavezér azt mondja a követőinek, hogy ez a zöld ital az örök élet elixírje, igyanak belőle minden reggel, de a szektatagok azt látják, hogy hiába itták szorgosan, mégis sorra halnak meg a társaik, akkor egy idő után elkezdenek kételkedni a szektavezér szavaiban. Amennyiben Gyurcsány ígérete egy újabb választáson sem teljesül, a szektaszerű táboruk egy része bizony meginoghat. Az LMP kapcsán most úgy tűnik, szemben 2010-zel és 2014-gyel, hogy ugyan nem a bejutás a legfőbb kérdés, de figyelmeztető jel, hogy egyes felmérések szerint esetükben a legalacsonyabb az aktivitása a már meglévő bázisuknak. Ugyan a jobbikosok a tulipános ládikát rettenetes modern bútorra cserélték, amivel a szavazóbázisukat is átalakították, de ha ez nem jön be, a mostani Jobbik-elit útja finoman fogalmazva is zötyögőssé válik. Mivel minden ellenzéki erő számára lét, nemlét kérdése, hogyan szerepel a választáson, bármire képesek a jó eredményért. Éppen ezért mondtam már egy évvel ezelőtt is, hogy ez a kampány egy gyűlöletcunami lesz a részükről.
– És ez sajnos így is lett.

– Az ellenzék alapállítása az, hogy gyűlöljük Orbán Viktort, gyűlöljük a Fideszt, és gyűlölünk mindenkit, akinek bármi köze van ehhez a „rendszerhez”. És ezt a gyűlöletet akarják elterjeszteni, gyűlöletkampánnyal akarnak nyerni. Nem csupán Orbán Viktorral akarnak leszámolni, hanem egyenként, házról házra járva minden, valaha a Fidesz–KDNP-re szavazó, azt támogató, azzal egyetértő emberrel és családdal is. Ezek a mondatok bizony már nem egyszer ki is csúsztak a szájukon. Arról beszéltek, hogy iskolákból, önkormányzatokból, szerkesztőségekből eltávolítják majd azokat, akik valaha a „szekértolói” voltak ennek a rendszernek. Akkor járunk el bölcsen, ha ezek után, már csak a történelmi tapasztalataink alapján is, komolyan vesszük az irántunk érzett gyűlöletüket. A B listázás babazsúr volt ahhoz képest, amit ők most meg akarnak csinálni. Mélyről fakad belőlük ez a mindent átitató gyűlölet, és ezt ki is akarják élni. Ezzel nem ijesztgetni szerettem volna azokat, akik a mi politikai családunkhoz tartoznak, de ismétlem, az ellenzékiek nem csupán Orbán Viktorral, hanem minimum hárommillió emberrel szeretnének leszámolni. A választás tétje tehát az, hogy képesek vagyunk-e ezt elhárítani, képesek vagyunk-e megvédeni az országot és mindazt, amit az elmúlt két ciklusban közösen felépítettünk.

Bándy Péter

http://demokrata.hu/hir/belfold/europa-valoban-megtelt-0