A területi fejlesztés szerepének optimalizálásáról a kohéziós politikában

A fideszes képviselő kifejtette, ahhoz, hogy testre szabottabb válaszok születhessenek a regionális és szubregionális igényekre, ezáltal pedig növekedjen az uniós alapok felhasználásának hatékonysága, nagyobb fokú rugalmasságra van szükség, amikor a térségek három kategóriája számára megállapítják az Európai Szociális Alap kiutalásainak minimális arányát. Az Európai Szociális Alap forrásai vonatkozásában a Bizottság mindhárom régiós kategóriára kötelező minimum részarányokat határozna meg a Strukturális Alapokból származó allokáció arányában. A kevésbé fejlett régiók esetében ez 25%, az átmeneti régiók esetében 40%, míg a fejlettebb régiók esetén 52% volna. Ez nagymértékben szűkítené a rendelkezésre álló források szabad felhasználhatóságát. Deutsch Tamás szerint a régiók sajátosságait nem tükröző, rugalmatlan minimális küszöbértékek a források rossz hatékonyságú felhasználásához vezetne, amit el kell kerülni.
A szociális politikák területén alkalmazott területi megközelítésnek hatékony eszközként kell szolgálnia a kkv-k támogatását, új, fenntartható munkahelyek létrehozását. Erősíteni kell a kohéziós politika más uniós politikákkal való szinergiáját azért, hogy növeljék a kohéziós politika eredményességét a jelenlegi szociális és foglalkoztatási kihívások kezelésében.
A fideszes képviselő szerint a megújuló kohéziós politikának kiemelt szerepe van a területi kohézió erősítésében, de ehhez az egyes térségek és települések sajátos területi adottságaira és egyedi kihívásaira az eddigieknél hangsúlyosabban és hatékonyabban kell reagálni, például a területi igényekhez könnyebben illeszthető programok, valamint a fejlesztési igények integrált kezelése segítségével.