Deutsch Tamás, az MTK elnöke szerint a százhuszonöt éves egyesület okkal büszke a múltjára, s szép jövõ elõtt áll. Alapításának százhuszonötödik évfordulóját ünnepli szombaton az MTK. Deutsch Tamás, az egyesület elnöke – a Fidesz egyik alapítója, az Európai Parlament képviselõje – beszélt lapunknak személyes kötõdésérõl, az MTK zsidó, polgári gyökereirõl és a következõ évtizedre megfogalmazott célkitûzéseirõl.
– Hazatalált? Gyerekként az MTK-nak szurkolt?
– Hogyne. Családi, apai örökség, de nagyapám, sõt dédnagyapám is az MTK-nak szurkolt. Máig emlékszem, 1972 tavaszán jött el a nagy nap, amikor apám elõször kivitt magával meccsre a Hungária körútra. Késõbb az öcsém is csatlakozott hozzánk, a hétvégék, jellemzõen a vasárnap délelõttök szertartásos programja volt az MTK hazai fellépése.
– Meghatározó élménye fûzõdik ehhez az idõszakhoz?
– Mint mondtam, a meccsre járás életünk szerves része volt, ezért egy-egy alkalmat nehéz lenne kiemelni. Apám erõs dohányos volt, ezért pavlovi reflexként a fellobbanó gyufa, a cigarettafüst és a friss levegõ elegyének illata eleveníti fel bennem a mérkõzések hangulatát. Ha kikaptunk, akkor szó nélkül tettük meg kocsival Kelenföldig a hazáig tartó utat, ha viszont nyertünk, akkor ünnepi lett a családi ebéd.
– Volt olyan idõszak, amikor, akár a magyar labdarúgás hanyatlása miatt, nem járt meccsre?
– Inkább a rengeteg teendõ miatt látogattam ki egy idõben ritkábban a Hungária körútra, de évente kétszer-háromszor akkor is biztosan kimentem. Magam is sportoltam, atletizáltam, az öcsém pedig magasugróként a mai napig országos csúcstartó, a sport, nyugodtan mondhatom, az életem része.
– Miként lett az MTK elnöke?
– Az elõzõ elnökség mandátuma lejárt, s a vezetõség tagjai megkerestek, elvállalnám-e az elnöki tisztséget. Megjegyzem, ez még választások elõtt, 2010 legelején történt, tehát nem a hatalomból kerestek embert az egyesület élére. Zaklatott idõket élt akkoriban az MTK, az elõzõ elnök, Hunvald úr, hogy is fogalmazzak, nem tudott részt venni az ügyek intézésében. Egy-két hétig gondolkoztam, aztán igent mondtam.
– Munkaidejének hány százalékát veszi el az MTK?
– Inkább úgy mondanám, a munkaidõm durván egyharmadát fordítom az MTK ügyeinek intézésére.
– Ez több, mint amennyit elõzetesen tervezett?
– Igen, a háromszorosa.
– Múlt pénteken a közelgõ százhuszonötödik évforduló apropóján nagy átéléssel beszélt az MTK-ról. Több érdekes témát is felvetett. Kertelés nélkül kijelentette például, hogy az MTK büszke a zsidó, polgári gyökereire. Ez ma miben mutatkozik meg?
– Jobb lenne, ha szemérmesen hallgatnánk, s megsértõdnénk, ha valaki ezt rosszindulatúan emlegetné? Nem döngetjük a mellünket, de igenis büszkék vagyunk, s van is mire büszkének lennünk. Többekkel egyetemben én is meggyõzõdéssel vallom például, az Európai Unió gyengesége részben abból fakad, hogy nem szerepel az alapszerzõdésében a zsidó-keresztény gyökerekre való hivatkozás. Az MTK történetében a zsidó kötõdés a mai napig élõ hagyomány, amit az MTK büszkén vállal, noha az elmúlt harminc–negyven évben tapasztalhattunk ezzel kapcsolatban bizonytalanságot. Ám fontos megjegyeznem, hogy ez a kötõdés nem felekezeti, hanem polgári gyökerû. Volt, van felekezeti alapon mûködõ zsidó klub Magyarországon, a Maccabi VAC, de az MTK sohasem volt az. Az MTK-ban rögtön a kezdetektõl igen sok nem zsidó vallású ember sportolt. Ez akkoriban természetes volt, s nem csak az MTK életében. Meg kell jegyeznem, hogy a három nagy fõvárosi egyesület, idõrendben az UTE, az MTK és az FTC közül nem az MTK alapítói között voltak a legnagyobb számban zsidók, hanem az UTE-nél.
– Nem tart az ellenhatástól, miszerint sokan azért nem mennek az MTK-ba sportolni, mert úgymond zsidó csapat?
– Ilyet én sohasem tapasztaltam. Most soroljam az MTK nem zsidó olimpiai bajnokait? Az MTK-t mindig is nyitottság jellemezte, például elsõ egyesületként vett fel a tagjai közé tizennyolc év alattiakat, nõket és külföldieket. Nem tagadom, a mai napig akadnak antiszemita jellegû megnyilvánulások az MTK-val szemben, de egyre inkább kirívó, elkülönülõ esetekként. Összességében úgy látom, hogy akár az öt évvel ezelõtti állapothoz képest is lényegesen jobb a helyzet.
– A sajtótájékoztatón említette, az MTK is küldetésének tekinti, hogy az elsorvadó budapesti sportba életet leheljen. Ennek egyik természetes eszköze a vidéken sokkal erõsebb lokálpatriotizmus felélesztése a fõvárosban is. Az MTK központja Zuglóban épül, ez nem ellentmondás?
– A Lantos Mihály-sporttelep csak az egyik központ. A másik továbbra is a Hungária körúti Hidegkuti- stadion, a BSE-vel történt fúzió eredményeként pedig az egyesület Budán is megvetette a lábát. Ha a tervbe vett fejlesztéseket megvalósítjuk, azt gondolom, az MTK vonzó lesz a fõvárosi embereknek.
– A labdarúgás csupán egy a többi sportág között, vagy kiemelt szerepet élvez?
– Az elsõ az egyenlõk között. Aki higgadtan gondolkozik, az belátja, hogy ez így helyes. Noha a labdarúgóklub szervezetileg külön egységet alkot, de attól még az MTK család tagja.
– S persze a mai napig a futball váltja ki a legtöbb vitát. Meglepetésként hatott, hogy több fideszes politikustársával együtt nyíltan bírálta Csányi Sándort, az MLSZ elnökét az amszterdami 8-1 után. Tisztázták azóta a félreértést?
– Rossz az, aki rosszra gondol. Mindenki mögöttes szándékot sejtett az általam elmondottakkal kapcsolatban, noha nem volt ilyen. Sportvezetõként, a sport ügyei iránt fogékony emberként mondtam el a véleményemet egy fontos helyzetben. S még csak azt sem állítom, hogy ezer százalékig biztosan mindenben igazam lenne. Annak vagyok a híve, hogy forró helyzetekben minden érintett mondja el a véleményét. A tévedés jogát is fenntartva. A cinkos hallgatásnál, ami a magyar futballt jellemzi, ugyanis nincs rosszabb.
– Az MTK elnökeként mi a célja, durván évtizedes távlatban mivel lenne elégedett?
– A munkánkat azzal kezdtük, hogy megalkottuk az egyesület három olimpiai ciklusra, tehát 2020-ig érvényes stratégiáját. Célunk, hogy az olimpiai pontversenyben az MTK bennmaradjon a legeredményesebb nyolc–tíz magyar egyesület között, persze az sem baj, ha elõrébb lép. Ennek érdekében intenzív létesítményfejlesztésbe fogtunk, amelyek egy-két éven belül a terveink szerint meg is valósulnak. Ugyanakkor nem csupán a versenysportot tekintjük fontosnak, szeretnénk, ha az MTK a szabadidõsportban is sokkal aktívabban jelenne meg. A magyar sport, meggyõzõdéssel állítom, új lendületet vett a jelenlegi kormány ideje alatt. Mindenhol, így az MTK-nál is egyfajta újraalapítási láz figyelhetõ meg, amire korábban már többször volt példa az egyesület életében. Jó lenne megérni, hogy ha majd 2050-ben az emberek visszagondolnak a jelenlegi idõkre, akkor azt mondják, igen, a 2010-es évek tájékán nagy dolgok történtek az MTK-nál.