Fellegi: a jövő fejlesztéspolitikája a térségi jellemzőkre épít

Az elnökség május 19-én, Gödöllőn, a területfejlesztési miniszterek informális ülésén szeretné lezárni a területfejlesztési politika alapkövének számító, 2007-ben elfogadott területi menetrend (Területi Agenda) felülvizsgálatát. Mi az elmúlt négy év legfontosabb tanulsága? Miben kell megújulnia az uniós területfejlesztésnek?

Európa sokszínű, régiói különböző gazdasági, társadalmi, földrajzi és kulturális jellemzőkkel bírnak, de éppen ez a különbözőség adja az Unió egyik legfőbb erejét. A 2007-ben elfogadott első Területi Agenda tulajdonképpen tudatformáló volt, mert politikai szintre emelte a területi dimenziót.
A magyar elnökség kiemelt feladata volt ennek értékelése és megújítása, amit sikeresen elvégeztünk, és március végén az új, 2020-ig szóló területi menetrend (TA2020) szövegét is véglegesítettük.
A lisszaboni szerződés hatálybalépésével a területi kohézió a tagállamok és az EU-intézmények megosztott kompetenciája lett. Ennek megfelelően az új területi menetrend szerepe is megváltozott. A TA2020 célorientált, határidőkkel felvértezett stratégia, amely meghatározza a területi dimenzió helyét az Európa 2020 stratégia, a kohéziós politika, és a különböző ágazati politikák kapcsolatrendszerében, illetve kijelöli a területi kohézió erősítését szolgáló intézkedések legfőbb szereplőit.

 

A sok uniós stratégia között (Európa 2020 stratégia, romastratégia, Duna-stratégia, stb.) kicsit megfoghatatlannak tűnik ez az új, 2020-ig szóló területfejlesztési keretdokumentum. Miért fontos ez az egész? Nem csak egy újabb célhalmazról beszélünk?

Ez az új iránymutatás értékes szempontokkal egészíti ki a fejlesztéspolitika keretrendszerét, és előmozdítja az ágazati szakpolitikák területi szempontú tervezését és végrehajtását, de hozzájárul az Európa 2020 stratégia sikeréhez is.
A területi kohézió közös ügyünk, és egyetlen politikától sem kezelhetjük elkülönülten. A területi szempontok hangsúlyos megjelenítése érdekében tett lépéseink kulcsfontosságúak Európa kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődése szempontjából.

 

Milyen eszközök vannak a megvalósításra? Mi számít majd eredménynek 2020-ban?

Arra kell törekednünk, hogy fejlesztéseink a térségi jellemzőkre építsenek, ami a hosszú távú versenyképesség és a fenntarthatóság fontos építőeleme. A projektek helyi adottságokhoz való igazítása növeli az elfogadottságukat, csökkenti annak a lehetőségét, hogy olyan tényezők merüljenek fel, amelyek akadályozhatják a megvalósításukat. Ez hatékonyabbá teszi a végrehajtást és versenyelőnyöket is eredményezhet, segíti az eredményesebb forráskihelyezést, és hozzájárul az uniós források hatékony felhasználásához. Az integrált fejlesztés reményeink szerint a jövő fejlesztéspolitikájának kulcsszava lesz.

 

Május 20-án a kohéziós politikáért felelős miniszterek üléseznek Gödöllőn, napirendjük élén a kohéziós politika jövője áll. A magyar elnökség többször hangoztatta, hogy e területen a célja pusztán leszögezni, hogy a kohéziós politikára igenis szükség van az Unióban, de nem kíván a téma költségvetési vonzatairól beszélni. Az előbb említett célt ugyanakkor már az Általános Ügyek Tanácsa február 21-i ülésén elérte az elnökség. Miről vitáznak most?

Kiemelt elnökségi célunk, hogy az egyeztetések a konkrétumok irányába mozduljanak el, megfelelő felkészülést biztosítva a 2014-től induló új programozási időszakra. Ennek érdekében a kulcskérdésekről politikai szinten folytatunk érdemi vitát.

A mostani találkozó az utolsó lehetőség, amikor a Bizottságot érdemben támogatni tudjuk véleményeinkkel a 2013 utáni kohéziós politikára vonatkozó javaslatának elkészítésében. Minden erőnkkel azon voltunk és vagyunk, hogy még az EU-költségvetési vitájának megkezdése előtt egyetértés alakuljon ki a kohéziós politikáról az érintettek között.
A jövőbeni kohéziós politikának továbbra is a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést, a versenyképességet kell szolgálnia, miközben az európai szolidaritás elve is érvényesül. A végső cél, hogy a kohéziós politika sikeresebbé váljon, bürokratikus folyamatai egyszerűsödjenek, végrehajtása hatékonyabb és ellenőrizhetőbb, eredményei pedig mérhetőek legyenek.

 

A február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekben megjelent két új fogalom. Mit jelent „a források tematikus koncentrációja”, és a kohéziós politika „eredmény-orientált megközelítése”?

A 2008 végén kirobbant világgazdasági válság felszínre hozta az európai gazdaság számos strukturális gyengeségét, mely a kohéziós politika finanszírozását illetően is erős vitákat váltott ki az Európai Bizottságon belül. A nettó befizető tagállamok a rendelkezésre álló erőforrásokat elsősorban az európai gazdasági növekedés szolgálatába állítanák, szemben a kohéziós politika hagyományos, szolidaritást és kohéziót hangsúlyozó törekvéseivel. Ráadásul ugyanezek az országok gyakran megkérdőjelezik a politika eredményeinek láthatóságát. Emiatt került előtérbe az eredményorientáció és a hatékonyság kérdése.
Magyarország elengedhetetlennek tartja, hogy a kohéziós politika eredményorientált megközelítését megerősítsük a tervezésben, a programozásban és a végrehajtásban egyaránt. Ezzel párhuzamosan nagyobb szerepet kell biztosítani az eredményesség mérésének és visszacsatolásának. Persze ehhez egyértelműen definiálni kell az eredményesség fogalmát is, és meg kell határozni, hogy milyen mutatók alapján mérjük azt.
Ami a tematikus koncentrációt illeti, annak célja, hogy a kohéziós politikát összehangolja az Európa 2020 stratégiával, és hogy biztosítsa az érzékelhető hatáshoz szükséges kritikus tömeget az egyes beavatkozásoknál. Ennek érdekében a tagállamok és a régiók az uniós támogatások nagyságától függően több vagy kevesebb tematikus célkitűzésre fókuszálnának. A kisebb támogatást kapó tagállamoknak és régióknak két-három célkitűzésre kellene fókuszálniuk, miközben a nagyobb támogatást kapók több célkitűzést választhatnak. Bizonyos célkitűzések kötelezőek lennének. Ebben a témában azonban még további, részletes egyeztetés szükséges.

 

Az Európa 2020 stratégia megalkotásának egyik oka éppen az volt, hogy a tagállamok önmaguk nem tudtak megbirkózni az olyan, egész Európát sújtó kihívásokkal, amelyeket például a demográfiai változások jelentenek. Hogyan egyeztethető össze ez a nemzetek feletti megközelítés a területi szempontokkal?

E kérdésben a nettó befizetők és a nagy infrastrukturális beruházásokra költő fő kedvezményezettek között húzódik törésvonal.
Az biztos, hogy a kohéziós politika jelentős mértékben hozzá tud járulni az Európa 2020 versenyképességi céljainak sikerességéhez, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a kohéziós politikának saját céljai vannak – és ezek között a felzárkóztatás az első. A versenyképesség és kohézió nem állítható egymással szembe, és e két cél hatékony összhangja révén érhető el a legteljesebb mértékben az Európa 2020 stratégiában is kitűzött gazdasági növekedés.

 

Mit jelent a kohéziós politika megújulása a pályázati rendszer számára? Elképzelhető, hogy az uniós források megvonása egyfajta szankció lesz az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit nem teljesítő tagállamok számára?

Az ösztönzők kialakítása során a résztvevők egyöntetűen elutasították negatív ösztönzők bevezetését, e helyett inkább a pozitív ösztönzők, így a nemzeti szintű teljesítménytartalék bevezetését támogatják. (A Bizottság uniós szintű teljesítménytartalékot javasolt, vagyis, hogy a kohéziós költségvetés egy meghatározott részét tegyék félre és időközi felülvizsgálat során azoknak a tagállamoknak és régióknak osszák ki, amelyek programjai – kiinduló helyzetükhöz képest – a leginkább hozzájárultak a 2020-as célok és feladatok megvalósításához – a szerk).
Az biztos, hogy a kohéziós politika forrásait továbbra is a lehető legeredményesebb és legköltséghatékonyabb módon kell felhasználni, ugyanakkor növelni kell a szakpolitikai fellépések és a beruházások hatását is. A magyar elnökség mindent elkövet azért, hogy ezek a szempontok érvényesüljenek a források elosztása, ellenőrzése és számonkérése során.