„A Fidesz–KDNP eddig és ezután is meg fogja védeni a magyar polgárok javát szolgáló kormányzati intézkedéseket, a rezsicsökkentést vagy az új földtörvényt, az uniós normákkal alig magyarázható, részrehajló, üzleti lobbiérdekeket kiszolgáló támadásokkal szemben. Miközben a jogos kritikát el kell hogy fogadjuk” – mondta a lapunknak adott interjúban Deutsch Tamás EP-képviselő, a Fidesz–KDNP választási listájának negyedik helyén szereplő jelölt.
– Túl vannak egy sűrű kampányon, a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelmén. Miért érdemes a szavazópolgárnak újfent az urnához járulnia? Mi a tét május 25-én?
– A magunk mögött hagyott négy év világossá tette, kulcsfontosságú kérdés, hogy kik, milyen politikai hitvallással képviselik hazánkat az Európai Unióban. Brüsszel nem feljebbvalója vagy főnöke Magyarországnak, és a hazánk nem egy provincia egy modern birodalomban. Az oly sokszor tapasztalható hatalmi megközelítés egyébként is gyökeresen ellentétes az európai normákkal és értékekkel. A Fidesz és a KDNP EP-képviselői a magyar nemzeti érdekeket következetesen, ha kellett, a konfliktusokat is vállalva képviselték munkájuk során. Hazánk az unió büszke, annak írott és íratlan szabályait egyaránt betartó tagja, és a magyar polgárok egyértelmű akaratnyilvánításának megfelelően az is kíván maradni. A jobboldali szélsőségesek súlyos felelőtlensége, hogy az Európai Unióból való kilépésről beszélnek. Ez az elképzelés a tagállamok közös értékei és érdekei mellett a hazánkba érkező, több milliárd eurónyi fejlesztési forrás elvesztése miatti gazdasági károk okán is képtelen ötlet.
– Brüsszel olykor kekeckedésnek tűnő feddései néha nagyobb nyilvánosságot kaptak, mint az anyagi támogatás.
– Valóban. De tapasztalataim szerint nélkülözhetetlen, hogy higgadtan, udvariasan, ám tántoríthatatlan következetességgel kivívjuk a nekünk, magyaroknak is kijáró tiszteletet. Azt a tiszteletet, amit mi is megadunk mindenki másnak. A Fidesz-KDNP eddig és ezután is meg fogja védeni a magyar polgárok javát szolgáló kormányzati intézkedéseket, a rezsicsökkentést vagy az új földtörvényt, az uniós normákkal alig magyarázható, részrehajló, üzleti lobbiérdekeket kiszolgáló támadásokkal szemben. Miközben a jogos kritikát el kell fogadjuk. Szerintem az emberek pontosan látják ezeket a folyamatokat, s tudják, a személyes életükről van szó. Ők húznák a rövidebbet, ha mi nem állnánk ki határozottan a magyar érdekek mellett.
A szocialisták ezt soha nem tették meg, kormányon is mindig feltett kézzel hagyták annyiban a dolgokat.
– Vagyis az EU az állandó harcról szól?
– Nem, Brüsszel a verseny mellett természetesen az együttműködés helye is, ám a közös európai célokért való munka nem zárja ki, hogy eközben az egyes nemzetek, tagállamok a saját érdekeikért is dolgozzanak a közösségben.
– Az elmúlt években sor került néhány látványos csörtére. Elképzelhető, hogy a következő ciklus kevesebb Cohn-Benditről és több kézfogásról szól majd hazánk szempontjából?
– Szerintem mindkét „műfajra” számíthatunk. Az említett képviselő amúgy már nem lesz tagja az Európai Parlamentnek, de az általa is képviselt politika, a kettős mérce alkalmazása, azt hiszem, továbbra is jelen lesz az EP-ben. Várhatók tehát újabb méltatlan, pártpolitikai indíttatású támadások Magyarország ellen. Azzal a hazai baloldal által két évtizeden át sulykolt tévhittel szerintem sikerült végleg leszámolni az elmúlt négy évben, hogy az európai politikai kultúra messze a „provinciális” magyar politikai stílus felett áll, és egyfajta ezoterikus, mindig higgadt, csak a konszenzuskereséssel jellemezhető valami lenne. Szó sincs erről. Az EP-ben nettó pártpolitikai vita zajlik, kommunistákkal, zöldekkel, néppártiakkal, konzervatívokkal, liberálisokkal. Éles, többször indulatos viták helyszíne az ülésterem.
– Olykor úgy tűnik, a kabinet eredményei azért némi vállveregetést is kapnak.
– A magyar kormány sikereit nem lehet figyelmen kívül hagyni, legyen szó a gazdasági növekedésről, a munkahelyteremtésről vagy éppen a felelős költségvetési gazdálkodásról. Másrészt több ügy kapcsán, amelyek miatt korábban támadás ért bennünket uniós fórumokon, mára kiderült, Magyarországnak volt igaza. Az újabb kétharmados választási győzelem hatalmas politikai teljesítmény, miközben nem egy európai országot a kormányzati instabilitás hátráltatja. Az áprilisi eredmény jelentőségét növeli, hogy a Fidesznek egyszerre kellett a jobb- és baloldali szélsőségesek támadásai közepette helytállnia. Visszatérve az EP-választás tétjére, a megismételt kétharmad kínálta történelmi esély kihasználása nagyban függ a május huszonötödikei eredménytől. Tudom, a jobboldal mindig ellenszélben dolgozik a legjobban. Ezúttal, az áprilisi teljesítmény után, meg kellene próbálni „hátszélben” is jól szerepelni.
– Hallani, ezzel az Európai Néppárton belül is tovább erősödhet a Fidesz pozíciója.
– A Fidesznek eddig is erős pozíciói voltak a Néppártban. Mókás dolog egyébként, hogy miközben a velünk szemben gyűlöletkampányt folytató ellenlábasaink ezen a témán rugóznak, az elmúlt két évtizedben senki sem vetette fel, hogy az MSZP-nek vajon mekkora befolyása van az európai baloldal pártcsaládjában. Segítek: szuboptimális, hogy udvarias legyek. Nekem nagyobb befolyásom van az új-zélandi őslakosok kulturális egyesületében. Visszatérve a Néppártra, a dolgok jelenlegi állása szerint a legnagyobb európai pártcsalád remélhetőleg kétszázhúsz fős frakciójában akár tizenhárom-tizennégy magyar, azaz fideszes és kereszténydemokrata képviselő is lehet. Ez nem lenne rossz arány.
– Azért a hazai balos véleményformálóknak vannak egyéb eszközei, hogy a nemzetközi közvéleményt hazánk ellen hangolják. Jelenleg a német megszállás áldozatainak szánt emlékmű terve ver hullámokat. Mit gondol erről?
– A lényeget tekintve egyetértek azzal, amit Schiffer András fogalmazott meg Kálmán Olga műsorában. Vagyis azzal, hogy eltúlzott az a hisztéria, ami most a szobor körül zajlik. Persze, nincs min csodálkozni, hiszen a hazai antiszemitizmus kapcsán a balliberális oldal a rendszerváltoztatás óta ezt a módszert alkalmazza. Zsidó származású, holokauszt-áldozat családi felmenőkkel rendelkező magyar állampolgárként nem gondolom, hogy eredendően nagyobb igazságom lenne ebben a kérdésben. A személyes érintettség szerintem önmagában nem érv semmi mellett és semmi ellen. Azt pedig méltatlannak tartom, hogyha valaki a saját vagy mások szenvedéséből politikai tőkét kovácsol, akár a kollektív bűnösség elvétől sem visszariadva. Egyetértek azzal is, hogy elég a történelemhamisításból! Elég volt hát a kilencmillió fasiszta országáról szóló gyalázatos, kommunista hazugságból. Magyarországon a német megszállás után a magyar állam képviselőinek a közreműködésével történt meg hatszázezer zsidó honfitársunk gettóba zárása, náci haláltáborokba deportálása és elpusztítása. Tehát szó sem lehet a történelmi felelősségünk elhárításáról. A témában folyó vita abszurditására tökéletesen világított rá Szájer József képviselőtársam, amikor azt mondta, azok szerint, akik azt állítják, hogy a tervezett emlékmű szimbolikus üzenete a holokauszttal kapcsolatos magyar felelősség elhárítása a náci megszállásra való hivatkozással, azok nem kevesebbet állítanak, mintsem hogy az 1945 utáni szovjet megszállás miatt a Fidesz Rákosit vagy Biszkut, az általuk elkövetett történelmi bűnöket is mentegetni próbálná. Agyrém!