Magyar Nemzet interjú – 2014. február 5.

Deutsch Tamás klubelnök bízik az MTK futballcsapatának megtartó erejében és NB I-es bennmaradásában.

Valahogy a múltban nem jellemezte az MTK-t Torghelle Sándor és Vass Ádám kaliberû futballisták szerzõdtetése. Persze ahhoz, hogy a kék-fehér futballklub kitörjön abból a skatulyából, ahová 18 év alatt önmagát manõverezte, kellett a január ötödiki tulajdonosváltás.
Vajon mit tartogat hosszú távon a Várszegi-korszak véglegesnek tûnõ lezárulása? Errõl Deutsch Tamással, az MTK elnökével beszélgettünk.

Ha megkérdezném, hogy az MTK sportegyesület elnökeként van-e beleszólása a futballcsapat ügyeibe, nyilván azt válaszolná, nincs. De tényleg nincs?

– Formálisan valóban semmi közünk a futball zrt.-hez, de nyilván nincs hermetikusan elzárva egymástól a két entitás. Létezik bizonyos perszonálunió, Somogyi János, az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. új vezérigazgatója az MTK sportklub kizárólagos tulajdonában álló MTK 1888 Zrt. vezérigazgatója is, a klub ügyvezetõ elnöke pedig Deutsch Péter, az öcsém, aki a futballcsapat mögött álló Blue & White Investment Zrt.-t tulajdonoló AVP Svéd–Magyar Videó- és Filmgyártó Kft. egyik tulajdonosa.
Ugyanakkor az is tény, hogy az MTK sportegyesület nem akart befektetõként felbukkanni a Hidegkuti-stadion körül. Jómagam mint az MTK elnöke kapcsolatrendszeremet mozgósítva a befektetõkeresésben próbáltam segíteni.

– Hogyan képzeljük el ezt a befektetõkeresést?

– Vagy tucatnyi komoly tõkével rendelkezõ magyar vállalkozóval találkoztam, jobbára itt, a Dunapark étteremben, a Szent István park sarkán, ahol most is beszélgetünk.
A „jelöltjeim” nyolcvan százaléka kapásból megköszönte az érdeklõdést, de mosolyogva elhárította azt. Három lehetséges befektetõvel jutottam el odáig, hogy érdemi tárgyalásokba kezdtek a labdarúgó zrt. vezetõivel, közülük az egyik volt a Blue & White.

– Amely céget tulajdonoló kft.-nek az öccse az egyik tulajdonosa. Mit lehet tudni errõl a cégrõl?

– Pénzügyi befektetõk, komoly tõkeerõvel. Kifizették a vételárat – a 749 millió forint névértékû tulajdonhányad árát –, s a szerzõdésben garantálták, hogy a következõ három évben hány forintot fektetnek be az MTK futballcsapatába. Ez az összeg szavatolja a nyugodt, tisztes mûködést, ha nem is a Videoton, a Debrecen vagy a Gyõr szintjén, de jó nívón.

– Híresen – vagy hírhedten? – alacsony volt az MTK labdarúgóinak a fizetésük. És most?

– Most már magasabb lehet…

– Torghelle és Vass Ádám szerzõdtetéséhez is köze van a tulajdonosváltásnak?

– Természetesen. Az a törekvésük, hogy ne csak egyirányú legyen a játékosmozgás az MTK-nál. A futballcsapat kisebbfajta csodát mûvelt az utóbbi évtizedben, amikor szinte kizárólag a Sándor Károly Akadémiáról felhozott fiatalokra építve 2003-ban és 2008-ban bajnokságot tudott nyerni. Nekünk van messze a legjobb akadémiánk, de kizárólag ebbõl – ahogy azt az elmúlt évek történései bizonyították – nem tudunk megélni.
Szükség van rutinos, válogatott szintû labdarúgókra is, különben az MTK megmarad futballistagyárnak. Ugyanakkor mégis meg kell õriznünk ezt a gyakorlatot, mármint hogy tehetséges 17–19 éves fiatalok is rendszeresen szóhoz jutnak az NB I-ben, hiszen ez a legfõbb vonzereje az MTK-nak a gyerekeiket futballra szánó szülõk és csemetéik körében. Ma Magyarországon – kis túlzással – egyedül az MTK-ban van reális esélye a gyereknek arra, hogy még tizenéves korában bemutatkozzék az NB I-ben. Egyfajta egészséges elegyre, cuvée-re van szükség: a Sándor Károly Akadémia fiatal növendékei mellett egy ugyancsak saját nevelésû derékhad és néhány válogatott szintû, máshonnan szerzõdtetett „sztár” alkossa a játékoskeretet.

– Gondolja, hogyha a tulajdonosváltás egy évvel korábban lezajlik, akkor is bekövetkezett volna Wolfe, Hidvégi, Vadnai, Zsidai, Tischler tavalyi távozása?

– Vadnai és Zsidai biztosan maradt volna, Wolfe, Hidvégi távozása a Gyõr és a Fradi lehetõségeit ismerve érthetõ, Tischler értékesítése tudtommal jó üzlet volt. Arra kell törekedni, hogy a jövõben legyen megtartó ereje az MTK-nak, nyújtson perspektívát a játékosoknak.
Manapság azért éri meg 22 éves korig viszonylag kis fizetésért az MTK-ban futballozni, mert utána jó eséllyel lehet jövedelmezõ szerzõdést kötni egy másik hazai vagy külföldi klubbal. De az lenne az igazi, ha már egy úgymond a pályafutása középsõ szakaszában lévõ, 22–26 éves játékosnak is megérné maradni. Ezt a korosztályt próbálja megfizetni a labdarúgó zrt. az új tulajdonosi konstrukcióban.

– Mit gondol, benn maradnak az NB I-ben?

– Reálisan gondolkodva a Kaposvár melletti másik kiesõ helyet kell elkerülnünk, ebben öt-hat csapattal leszünk majd harcban, nemcsak a Mezõkövesddel, a Puskás Akadémiával, a Pakssal, hiszen Pápán, Kecskeméten és Pécsen is komoly gondokkal küszködnek, legalábbis a sajtóban megjelent hírek szerint. Most két pont a hátrányunk. Igen, szerintem biztosan benn marad az MTK.

– Megfordult a fejében a kósza álom, hogy az utókor egyszer majd Brüll Alfréddal, az MTK legendás elnökével emlegesse egy lapon? Hogy egyszer márványtábla hirdesse a nevét a Hidegkuti-stadionban?

– Én már annak is örülnék, ha a Brüll Alfrédot követõ mezõnybe, a szimplán „jó elnökök” közé beférnék. Annyira nem izgatnak a rangok, hogy még az új klubemblémával díszített névjegykártyám sincs, holott valamennyi munkatársamnak csináltattunk már…