„Temesvártól Brüsszelig” – Konferencia a temesvári forradalom 20. évfordulója alkalmából

     „Az emberi jogok közhelyszerű, pragmatikus emlegetése ezen a téren nem jut el a konkrét valóságig, farizeusi prédikációra emlékeztet” – fogalmazott Tőkés. Most viszont meglátása szerint „növekszik az érdeklődés a kisebbségi kérdés iránt, megnyílik az út a kollektív jogok felőli megközelítés előtt, és … a posztkommunista rendszerek fékező hatása gyengül”. „Minekutána odahaza megvívtuk a harcunkat, itt is nagyobb esély lesz a nyitásra” – emelte ki Tőkés László.
     Az EP Antall József épületszárnyában rendezett tanácskozás címére utalva elmondta: hosszú az út Temesvártól Brüsszelig, hosszú az üldözött kispap útja Temesvártól az EP képviselői tisztségéig, és hosszú az az út, amelyet Romániának, Magyarországnak és a volt szovjet tömb többi országának meg kell tenniük a formális EU-csatlakozáson túlmenően azért, hogy valóban az egyesült Európa tagjaivá váljanak. „Folytatnunk kell, ami 20 éve elkezdődött, a rendszerváltás folytonosságában kell gondolkoznunk” – fejtette ki Tőkés László.
     A temesvári népfelkelés 20. évfordulója Tőkés László európai parlamenti képviselő temesvári forradalmárokat, kutatókat, európai parlamenti képviselőket és a rendszerváltásban kiemelkedő kulcsszerepet vállaló politikusokat hívott meg a rendezvényre.
     Megnyitó beszédében Tőkés László külön-külön méltatta a meghívottak érdemeit, és kiemelte: először fordult elő az egyesülő Európa történeében, hogy a volt szovjet tömb országaiból érkező képviselőt választották az Európai Parlament elnökévé, ugyanakkor jelentős magyar sikerként értékelte Schmitt Pál EP-alelnökké választását.
     Részt vett a tanácskozáson Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament előző elnöke is, aki egyebek között szintén arról beszélt, hogy Európában a rendszerváltásokat övező reformfolyamat még nem fejeződött be, a „gyógyulás időszaka” még tart. Emlékeztetett arra is, hogy más országok átalakulásával ellentétben a romániai rendszerváltás nem volt vértelen.
     Hans-Gert Pöttering köszöntő beszédében kiemelte, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus egyaránt az emberi méltóságot gyalázta meg, ezért Tőkés temesvári szerepvállalása és a forradalmárok szolidaritása ugyanolyan példaértékű jelenség, mint az európai integráció folyamatában tapasztalható nemzetek közötti együttműködés. Csakúgy, mint a temesváriaknak, Európának is meg kell védenie értékeit, a kontinens országainak a posztkommunista örökséggel közösen kell szembesülniük.
     „Egy olyan nyelven beszélek, melynek használatáért Szlovákiában pénzbüntetés jár” kezdte előadását Schmitt Pál, a parlament alelnöke. A legmagasabb rangú magyar parlamenti tisztségviselő Tőkés László és a temesváriak szerepét hangsúlyozta nem csak a román forradalom elindítását illetően, de egész Európa történelmének megváltoztatásának vonatkozásában is. Az EP alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában más országoknál kegyetlenebb volt a diktatúra, és keményebbnek bizonyult lerázni a béklyóit is. Mint mondta, a konferencia felhívja a figyelmet az őshonos magyarság azóta megoldatlan problémáira is.
     Szájer József, az európai néppárt magyar delegációjának vezetője a múlt tisztázásának fontosságát hangsúlyozta. Egyes elemzők a nagyhatalmak vezetőinek (Gorbacsov, Reagan, Theatcher) tulajdonítják a kommunizmus megbuktatásának minden érdemét. „Ennek során kimarad az ember, aki legyőzve félelmét, harcolni mer az elnyomás ellen”, mondotta a magyar politikus. Havel, Walesa és Tőkés olyan történelmi személyiségeink, akik egyéni kiállásukkal is bizonyították: erkölcsi kötelességünk harcolni az embertelen kommunizmus ellen. A Fidesz EP-delegációjának vezetője egyebek között arról beszélt, hogy nem helyes automatizmusról és dominó-elvről beszélni a kommunizmus megdöntésének esetében, mert az minden országban belülről indult ki
     „Félelem és Szabadság” volt a címe az első panelnek, melynek előadói sorát Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke nyitotta meg. Köszönetet mondott európai képviselőnknek, amiért meghívta erre a rangos konferenciára: „Milyen érdekes, hogy az első meghívást nem a román parlamenttől kaptam, hanem ide, a brüsszeli Európai Parlamentbe Tőkés László invitált a forradalom húsz éves évfordulóján” – mutatott rá. A Temesvári Nyilatkozat nyolcadik pontja a Szekuritáte és a Román Kommunista Párt vezetői megválasztásának tiltását indítványozta három választási ciklus erejéig. Húsz év után bebizonyosodott, igaza volt a kezdeményezőknek, ugyanis a román politikai életben, a médiában és a gazdaságban egyaránt azok uralkodnak, akik a régi rendszer emberei voltak. „Isteni kegyelem pillanata volt a temesvári forradalom” – vallotta a temesvári forradalmár.
     Traian Orban, a Temesvár Emlékhely forradalmi múzeum vezetője, aki maga is a forradalomban sebesült meg, a forradalom idején megnyilvánult felekezetközi és nemzetek közötti szolidaritás fontosságáról beszélt. Ugyanakkor a forradalom emléke és értékei elleni merényletnek nevezte a marosvásárhelyi helyi tanács azon döntését, hogy a megtorlást vezénylő Stefan Guşă tábornoknak szobrot emeljenek a megyeszékhelyen. „Szégyen és gyalázat, határozottan tiltakozunk ellene”, mondotta. Felkérésére a konferencia résztvevői néma felállással adóztak a forradalomban meggyilkoltak emlékének.
     „Engedélyeznék-e a nürnbergi per egyik elítéltjének szoborállítását valahol Európában?”– tette fel a költői kérdést Tőkés András a hallgatóság részéről.
     „Szégyenünknél csak félelmünk volt nagyobb” kezdte előadását az egykori temesvári református gyülekezet presbitériumának nevében a temesvári Balaton Zoltán. Az emberek nemet mertek mondani az elnyomásra, a Temesvári Nyilatkozat megvalósítása az igen ígéretét hordozta, Bukarestben azonban ellopták a forradalmat, ezért az eredeti szándék elvetélt.
     Tőkés István kolozsvári teológus egy hosszabb időszak nagyobb összefüggéseiben elemezte a nemzeti és felekezeti kisebbségek elnyomását. A 94 éves professzor alaptétele a következőképpen hangzott: a közép- és kelet-európai népek tömegei megkérdezésük és akaratuk ellenére, a sztálinista szovjet kommunista börtön zárjai mögé kerültek. „Mindezt lehet közömbösen szemlélni, esetleg szépíteni vagy magyarázni, de millióknak a nagyhatalmi vezetők megállapodásából következő rabságán semmit sem változtat.” – fejtette ki a professzor, majd tételesen is felsorolta: „A tovább élő posztkommunizmus sokrétűen érvényesül a társadalmi lét egész területén. Folytatódott és folytatódik az az elnemzetietlenítés, melynek beszédes bizonysága – egyebek mellett – a hajdani történelmi magyar városok szétrombolása, ide értve Kolozsvár főterének jelenlegi ízléstelen felszámolását is. Az erőszakos beavatkozás tényei tagadhatatlanok, az eltulajdonított anyagi és kulturális javak visszaszerzéséért húsz évvel a változások után is tovább kell küzdeni, a román államnyelv hódítása és különféle hamis nemzeti igények a tapasztalat szerint csaknem fékezhetetlenek” Előadása zárásaként Tőkés László édesapja reményét fejezte ki, hogy az Unióban tevékenykedő képviselők közössége nemcsak az Unió alkotmányát fogja a történelmi igazsághoz igazítani, hanem rövidebb-hosszabb idő után az Európai Unió alkotó szerveiben és szervezeteiben is érvényesülni fog „Temesvár szelleme”.
     Schöpflin György magyar néppárti képviselő, professzor arra hívta fel a figyelmet: sokan a nácizmust az abszolút rossznak, a sátáni tervnek nevezik, elfeledkezve arról, hogy a kommunizmus és a nácizmus egyaránt gyilkos, totalitárius rendszerek voltak és ekként kell kezelnünk őket.
     Stefano Bottoni kutató szerint az 1989-es román forradalom kirobbanása körül számtalan teória és összeesküvés-elmélet született az utóbbi 20 évben. Ennek is köszönhető, hogy ma sok politikus, közéleti személyiség és történész is határozottan állítja, hogy puszta hatalomátmentésről, vagy idegen hatalmak által irányított folyamatról volt szó. Párhuzamosan mérhetően nő a Ceauşescu-rendszer iránti nosztalgia. Mindez azért elgondolkodtató, mert nem veszi figyelembe azt, hogy az egyszerű, addig megfélemlített polgárok erkölcsi lázadása nélkül semmilyen változás nem történhetett volna. A romániai társadalom nem csak passzív szemlélője, hanem sok esetben aktív résztvevője volt az akkori eseményeknek. „Úgy gondolom, hogy nem szabad megfosztani a kollektív emlékezetet ettől a felejthetetlen élménytől, még akkor is, ha másképp alakultak a dolgok, mint ahogy a forradalom naiv támogatói elképzelték” – jegyezte meg a neves történész.
     Hozzászólásában Vasil Kadrinov, szófiai Hannah Arendt intézet munkatársa arról beszélt, hogy a bolgár fővárosban még mindig áll Todor Zsivkov szobra, azonban a kommunizmus áldozatairól szóló műemlék vagy emlékintézmény nem létezik… 1945 és 1948 között a kommunisták 28000 embert gyilkoltak meg Bulgáriában, erről nem lehet megfeledkezni, főleg, amikor azt látjuk, hogy a bolgár politikusok között még mindig sokan vannak olyanok, akik az egykori kommunista titkosszolgálat ügynökei voltak.
     A hallgatóság soraiban ülő Theodor Stolojan, a román néppárti delegáció elnöke hozzászólásában elismerését fejezte ki a temesváriak és Tőkés 1989-es szerepéért. Románia a legdrákóibb szigorúsággal bezárkózó országgá vált a ’80-as évek végére; a demokrácia és a piacgazdaság alapintézményei később ugyan létrejöttek, de a volt Szekuritáte ügynökeit sokan még mindig jó szakembereknek tartják, ezért alkalmazzák őket a gazdasági szféra vezető helyeire.
     Előadásában Vytautas Landsbergis EP-képviselő, Litvánia volt rendszerváltó elnöke kiemelte: a kommunisták hite a diktatúra hatalmának hite volt, ez nem tűnt el most sem… „Mi a különbség Ceauşescu és Iliescu között?”– tette fel az elgondolkodtató kérdést. Gorbacsov nem siratta a román diktátor kivégzését, egyszerűen bejelentette azt; ugyanakkor sokan vannak, akik manipulálni próbálják a közvéleményt, azt sugallva, hogy nem is volt igazi forradalom…
     Alojz Peterle EP-képviselő, a rendszerváltás szlovén miniszterelnöke országa sajátos helyzetéről beszélt. Szlovéniában nem ítélték el a kommunizmust, Tito és a jugoszláv kommunisták mítosza még mindig él, még mindig nem szabadult meg a társadalom a bukott rendszer átkos örökségétől.
     Tunne Kelam EP-képviselő, az észtországi kommunistaellenes mozgalom legendás alakja a kommunizmust gyilkos rendszernek nevezte és felhívta a figyelmet: a gazdasági lemaradás kelet és nyugat között újabb falak kiépülését eredményezheti.
     Deutsch Tamás EP-képviselő, aki a FIDESZ alapítójaként a rendszerváltás során a saját bőrén tapasztalhatta meg a csehszlovák kommunista börtönök viszonyait, kijelentette: „Nyugat nem csak cserbenhagyott bennünket, de kollaborált is kommunista rendszereinkkel. Most viszont nem csak a mi térségünk, de egész Európa a posztkommunizmus időszakában van, ezért nyugati kollégáink nem lehetnek közömbösek a diktatúra még mindig létező hatásainak felszámolása során. Szabad Európa csak akkor képzelhető el, ha Románia és Magyarország is szabad lesz és ha a posztkommunizmus időszakát lezárjuk.”
     Monica Macovei EP-képviselő, volt igazságügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy valódi átvilágítás hiányában még mindig nem tudjuk a kommunista rendszer gyilkosainak, besúgóinak névsorát. Az országainkban tapasztalható korrupció egyik fő oka az igazságszolgáltatásban dolgozó egykori szekuritátés és kommunista hátterű bírák és ügyészek jelenléte. Bár minisztersége alatt született egy törvény, amely megtiltja, hogy a volt rendszer működtetőit az igazságszolgáltatási rendszerbe felvegyék, azonban ezt visszamenő hatállyal nem lehet alkalmazni. Éppen ezért Romániában még mindig nagyszámú korrupt és titkosszolgálati múlttal rendelkező vezető és médiatulajdonos van. A kommunizmus alatt a görög katolikus egyházat ért diszkrimináció még mindig él, az erkölcsi és jogi jóvátételt sokan akadályozzák.
     A flamand Nelly Maes, az Európai Szabad Szövetség pártjának elnöke a „Remény történetének” nevezte a kelet-közép-európai rendszerváltás folyamatát. Bár más környezetben és eszközökkel, de a belgiumi flamandok ugyanúgy harcolnak az identitásért, mint a szocialista országok szabadságharcosai. „Az önök szabadsága a mi szabadságunk is” –mondotta. Bár a román forradalmat elrabolták és sokan próbálják manipulálni az akkori eseményeket, Európa népeinek közös erővel kell felszámolniuk a kommunizmus örökségét.

Brüsszel, 2009. november 16.

Tőkés László
Ep-képviselő
Sajtóirodája