Egyéb

Területfejlesztési menetrend: elfogadták az elnökség javaslatát

Területfejlesztési menetrend: elfogadták az elnökség javaslatát

2011. 05. 19.

A területfejlesztési miniszterek informális találkozójukon elfogadták az Unió területfejlesztési menetrendjének felülvizsgált változatát. Az ülésen felszólaló miniszterek köszönetet mondtak az elnökség munkájáért, és támogatták a javaslatot. A sors úgy hozta, hogy 2009-ben a tagállamok Magyarországot jelölték ki a területfejlesztés 2020-ig tartó stratégiájának elkészítésére, és a folyamatot éppen a soros magyar elnökség alatt lehetett lezárni.

„A 2007-es (első) területfejlesztési menetrend felülvizsgálata során nyert tapasztalatok és a tagállami tanulságok megmutatták, hogy a területi kohézió erősítése érdekében a legtöbb teendőt nem új célok megfogalmazása, hanem a már kitűzött célok pontosítása, operatív intézkedésekre való lebontása és azok végrehajtása követeli meg” – mondta Fellegi Tamás a találkozó során.

 

A helyi szempontok kiemelése

A felülvizsgálatra azért volt szükség, mert a négy évvel ezelőtti állapothoz képest a tagállamok új kihívásokkal néznek szembe, és a lisszaboni szerződés hatályba lépésével a területi kohézió a gazdasági és társadalmi kohézióval egyenrangú uniós céllá vált.

Az új területfejlesztési menetrend igazodik a 2010-ben útnak indított Európa 2020 stratégiához, reflektál a Bizottság 5. kohéziós jelentésének megállapításaira, és új távlatokat nyit a területi alapú, integrált fejlesztések számára – fogalmazott a tanácskozáson Fellegi.

 

Térségi sajátosságok

Az elnökség célja, hogy a regionális és az ágazati fejlesztések egyaránt a térségi sajátosságokra építsenek, a projektek a helyi adottságokhoz igazodjanak, hiszen így nem csak az elfogadottságuk nő, hanem a sikeres megvalósítás esélye is, mondta korábban az eu2011.hu-nak a fejlesztési miniszter.

Johannes Hahn regionális politikáért felelős biztos felszólalásában üdvözölte ezt a megközelítést, és úgy vélte, hogy az Európa 2020 stratégiát a tagállamoknak helyi szinten kell megvalósítaniuk. A biztos szerint ezért is fontos, hogy a jövő kohéziós politikájában a területi szempontok hangsúlyosabbak legyenek.

Danuta Hübner, az Európai Parlament illetékes szakbizottságának vezetője, az előző regionális politikáért felelős biztos nagyrészt egyetértett az elnökségi javaslattal, és úgy vélte, hogy a területi megközelítés a kohéziós politika tartalmáról és költségvetéséről szóló, jövő félévben induló vitának is megfelelő alapot ad.

 

A végrehajtás a tagállamokon múlik

A miniszter hangsúlyozta, hogy a TM2020 végrehajtásában a tagállamok az elsődleges szereplők, de a megosztott kompetencia szerint felelősség hárul az EU-intézményekre is, hogy szakmai és módszertani támogatást nyújtsanak, és ösztönözzék a területi elvek érvényesítését.

„A szubszidiaritás elvének megfelelően meg kell találnunk minden érintett területi szintet – államot, régiót, fővárost, nagyvárost, kistelepülést, vidéki térséget, szigetet, hegyvidéki térséget, tengeri területeket –, hogy bevonhassuk őket a fejlesztések tervezési és végrehajtási fázisaiba” – húzta alá Fellegi a többszintű kormányzás és a területi dimenzió fontosságáról beszélve. Ugyanakkor síkra szállt amellett, hogy a térségi és az ágazati szereplők igényeit és érdekeit egyeztessék, utat nyitva a területi alapú integrált fejlesztések felé. „Az integrált fejlesztés reményeink szerint a jövő fejlesztéspolitikájának kulcsszava lesz” – jelentette ki a miniszter.

 

ESPON-program

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az eszközöket is meg kell újítani. Határozott módszertani és területi tudásalapot kínál például a Luxemburg által koordinált területi megfigyelőrendszer, az ESPON-program és a területi együttműködések, például a területi kohézióval foglalkozó kapcsolattartó pontok hálózata (NTCCP).

Minden résztvevő méltatta a 2013-ig szóló ESPON-projekt hasznosságát, és támogatta annak meghosszabbítását. Többen kiemelték, hogy milyen sok tagállam tudta hasznosítani a program által készített területi elemzéseket, statisztikai adatbázisokat, térképeket. Egyetértés volt abban, hogy a programban rendelkezésre álló szaktudást nem szabad veszni hagyni, arra a jövőbe is szükség lesz. A miniszterek ugyanakkor úgy vélték, a program működését meg kell újítani, és az irányítási struktúra optimalizálására, a kutatási kapacitás javítására van szükség uniós és tagállami szinten egyaránt.