2010. 10. 23.
„Ünnepeink, ha megvan bennünk a készség és szívbéli jóakarat, hogy valóban átéljük őket, életünk legfontosabb értékeivel szembesítenek bennünket. Így van ez, ha családunk körében szeretteinket ünnepeljük, vagy ha hitünk szerint emlékezünk, és így van ez, ha nemzetünk hősei előtt hajtunk fejet. Október 23-a a szabadságot, a szabad élet semmivel sem hasonlítható értékét állítja elénk. 1956 csodájának titka, hogy az emberek sokévi brutális elnyomatás után egyszer csak elkezdték a legősibb eszményt, a szabadságot követni. Tették ezt közösen, egyre többen és többen összekapaszkodva, önnön igazukban egyre erősebbé válva. Félresöpörtek mindent, óvatosságot, mérlegelést, számítást. Azt tették, ami helyes volt, és azt, ami jó. Tették ezt, minden áron. Szó szerint, minden áron: mert ha kellett, az életükkel is megfizettek a szabadságért.” – mutatott rá az ünnepi szónok.
Deutsch Tamás kiemelte: „Értsük meg, és zárjuk a szívünkbe mélyen a pillanatot: akkor és ott az emberek, nem a józan eszüket vesztették el, amikor ünnepélyesen fellázadtak és vállalták a harcot az elsöprő túlerő ellen. Nem! Akkor és ott, az igazságra figyeltek, arra az igazságra, a szabadságra, melyet akkor nem nyerhettek el, de amellyel egyszer és mindenkorra legyőzték a kommunizmus zsarnokságát.”
A térség európai parlamenti képviselője szerint 1956 nem egy van, hiszen amennyi ember, annyi 56 létezik. Abban azonban egy volt mindenki, hogy a függetlenséget, a demokráciát és az állami önállóságot akarta. A kommunizmusból mindenkinek elege volt.
„Szükségünk van a szabadságra: a döntés jogára. Szükségünk van arra, hogy saját döntésünk alapján kereshessük a boldogulás ösvényeit. Amint 1956 annyiféle van, ahány ember, úgy a szabadság is mást és mást jelenthet. De soha ne felejtsük, hogy a szabadságra szükségünk van. Ne adjuk oda, ne cseréljük el semmiért, mert hozzánk tartozik – emberségünk lényegéhez.” – hívta rá a figyelmet Deutsch Tamás.
„Ne féljünk tehát élőnek tekinteni a múltat. Ha emlékezünk 1956-ra, ha a szívünkbe fogadjuk igazságát, a szabadságot, nem csak méltók lehetünk azokhoz, akik akkor harcoltak érte, de mi is könnyebben találjuk meg a boldogulás ösvényeit Magyarországon és Európában. A személyes életünkben, a város és a nemzet életében egyaránt.” – zárta beszédét Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő.