Hírek

Emlékülést tartott a Magyar Ifjúsági Konferencia

Emlékülést tartott a Magyar Ifjúsági Konferencia

2009. 11. 28.

A Magyar Ifjúsági Konferenciát (MIK) 1999. november 27-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében, az akkor ifjúsági ügyekért felelős tárca közreműködésével magyarországi és a határon túli ifjúsági szervezetek képviselői alapították meg. A MIK – az alapítók szándéka szerint – a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok és szervezeteik fóruma, ahol képviselőik együtt gondolkodnak, megismerik és megvitatják terveiket, gondjaikat és együttműködve valósítják meg közös elképzeléseiket. Az alapítók együttgondolkodásra és együttmunkálkodásra szólítanak mindenkit, aki felelősséget érez a magyar fiatalság jövőjéért. A szándék és akarat azóta sem változott.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) megbízásából az FSZH Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálata által szervezett emlékülést – a házigazda, Szekeres Imre honvédelmi miniszter üdvözletét tolmácsolva – Holló József altábornagy köszöntötte, majd Herczog László nyitotta meg. A szociális és munkaügyi miniszter ezután emléklapot adott át a Magyar Ifjúsági Konferencia megalakulásában, működésében és megújításában kiemelkedő teljesítményt nyújtó állandó bizottsági tagoknak.
Az alapítók nevében Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő, volt ifjúsági és sportminiszter, Szabó László főiskolai adjunktus, volt ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkár, valamint a MIK Állandó Bizottság (ÁB) első elnöke, Kucsera Tamás Gergely, a DOSZ elnöke emlékezett vissza a kezdetre és az első évekre. Folytatásként Mesterházy Attila MSZP frakcióvezető, volt politikai államtitkár üdvözletét Török Zsolt, az Országgyűlés Ifjúsági-, Szociális és Családügyi Bizottságának tagja tolmácsolta, majd Rauh Edit, az SZMM esélyegyenlőségi szakállamtitkára beszélt a 2007 óta tartó időszakról. Szórád Gábor, a Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottságának elnöke a múlt és a jelen mellett, a jövő céljait és feladatait is kiemelte, majd a szervezet 10 éves történetéből összeállított képekkel idézte fel a MIK történetét.

Deutsch Tamás, európai parlamenti képviselő, a MIK egyik alapítójának beszéde:

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az otthonunkkal elbánt a 20. század. Elbánt Európával, elbánt Közép-Európával és elbánt Magyarországgal.  Az első világháborút követő Párizs környéki béke rendszer több ezer kilométer új határ húzott fel. Határokat, amelyek ezer esztendős gazdasági, kulturális kapcsolatokat vágtak el. De ami ennél is rosszabb: emberek millióinak tették tönkre az életét. Családokat, barátságokat zúztak össze, mindenhol az ellenségeskedés sárkányfogait hintve szét. A nemzeti elnyomás Európában addig ismeretlen módon igyekezett kitörölni nyelveket, kultúrákat, történelmet, közösségeket.
Az ezután következő minden addiginál pusztítóbb világháború két részre törte Európát. Az egyik fele egy korábban elképzelhetetlen zsarnokság fennhatósága alá került. Itt a határok vasfüggönyként vették körül az országokat, és a bennük élő népeket.
Európa nyugati fele ugyanakkor felismerte: ha nem akar e zsarnokság hatalmába kerülni, egyesítenie kell erőit. Így épült fel lépésről lépésre az Európai Unió. Elkezdődött egy folyamat, amely Európát ismét a bennük lakó népek otthonává tette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A rendszerváltoztatáskor a létező szocializmus után a társadalom és a nemzet újjáépítése lett a feladatunk. Mindannyiunk közös feladata. E munka hátterét az egységesülő Európa adta.
Nem volt kérdés: a legtöbb, amit tehetünk az otthonunkért, a nemzetünkért és Európáért, hogy újjáépítjük Közép-Európát. Újjáépítjük a hidakat a Dunán és az Ipolyon, újra összekapcsoljuk a vasútvonalakat és az autópályákat.
Ám, ami még ennél is fontosabb újjáépítjük közösségeinket határokon innen és túl. Ezt a polgári kormány a „határokon átívelő nemzetegyesítés” kifejezésével fogalmazta meg. Ez az emelkedett fogalom nem többet, de nem is kevesebbet takar: mindenki a szülőföldjén boldogulhasson magyarként. Boldogulhasson úgy, hogy az anyaország és a világon élő összes többi magyar számon tartja gondját, baját – s ha szükséges erejéhez mérten segít is. Boldogulhasson úgy, hogy a közös érdekért közösen lép fel: ha kell az Európai Unió parlamentjében, ha kell az árvíztől fenyegetett gátakon.
A határokon átívelő nemzetegyesítés programja a mindenkori magyar kormány egyik legfontosabb feladata.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor 1999-ben életre hívtuk a Magyar Ifjúsági Konferenciát, az volt a szándékunk, hogy segítsünk összekapcsolni a magyar ifjúság közösségeit. Az volt a szándékunk, hogy hálózatot hozzunk létre, melynek tagjai tudnak egymásról, részt vesznek egymás életében. Segíthetik egymást és a mindenkori magyar kormányt, hogy a fiatalok ügyeiben a legilletékesebbekkel együtt hozza meg a legjobb döntéseket.
Ehhez persze az kellett, hogy ne a kormány mondja meg, mit akarjon a MIK. Feladatunknak azt tartottuk, hogy lehetőséget, infrastruktúrát adjunk a számukra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha volt valami sikere az 1998-2002 közötti időszaknak akkor az volt, hogy elindultunk egymás felé. Valóban megkezdődött a nemzet egyesítése. Trianon után azt mondták olyan a határontúliak elvesztése, mintha levágták volna a karunk. Ez a 4 esztendő azonban mindennél fényesebben bizonyította, hogy ezt a kart nem vágták le, csak a szorítástól elzsibbadt. Amint újra egymás felé fordultunk, újra elkezdtük „érezni” egymást: elkezdtünk együtt gondolkodni, együtt tervezni, együtt dolgozni és együtt álmodni.
Ezt igyekezett elsöpörni napi taktikai haszonszerzésből a „23 millió román” riogatása, a „merjünk kicsik lenni” életérzés, a státus törvény kiüresítése, és végül december 5. szégyene.
Fukuyamát erősen foglalkoztatta a kérdés, hogy miben állt a háború utáni Japán és Németország gazdasági sikere. Mindkét országot – ahogy akkor mondták – szinte a kőkorszakba bombázták vissza az amerikaiak. Véleménye szerint a siker legfontosabb tényezője a nemzet egymásra találása volt. Az a bizonyos felénk is sokat emlegetett összefogás. A kormányzati politika hagyta dolgozni az üzleti világot, a civil szervezeteket. De nem csak hagyta, hanem lehetőséget is teremtett számukra. Képviselte és megvédte a nemzeti érdekeket.
A következő kormánynak  vissza kell térnie erre az útra.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Otthon legyünk a hazánkban, Magyarországon, és a jövőnkben, Európában. Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne magyarként Hadikfalvától San Franciscó-ig, Stockholmtól Ausztráliáig, Kassától Szabadkáig, vagy éppen itt, Budapesten.
Ez a feladatunk az életben.
A MIK tagsága megmutatta, hogy elkötelezettségére számíthat az a közösség, amit magyar nemzetnek neveznek.

Önök, tisztelt hölgyeim és uraim, jelentősen beszűkült mozgástérrel sem adták fel azokat a célokat, amelyekért a közös munkát megkezdtük. Ügyesen és szellemesen, kitartóan és szívósan harcoltak a kapcsolatok megőrzéséért, a magyar közösségek hálózatának szorosabbra fonásáért, egyszóval megmaradásunkért.
Köszönjük a MIK 10 éves munkáját, amellyel ezt az ügyet – mindannyiunk közös ügyét – szolgálta!

 

 

A beszédet itt tölthetik le rtf formátumban.

 

A konferencián készült képeket itt tekinthetik meg.

 

Deutsch Tamás beszédét itt hallgathatják meg.