Koncentráljunk a jövőre! – Nemzeti Sport interjú

– Mire jutott tíz hónap alatt?

– Tavaly májusban, amikor az MTK elnöke lettem, a klub új vezetoőségének az volt a legelső dolga, hogy alapos és részletes látleletet készítsen, készíttessen arról, milyen helyzetben van az egyesület. Miután elkészült a szakértői anyag, az áttanulmányozását és átbeszélését kö̈vetően megállapodtunk, hogy – szakítva a magyar sportra jellemző, szerintünk meglehetősen rossz gyakorlattal – a sajtónyilvánosságban nem arról fogunk beszélni, milyen nehézségeink vannak. Szerintünk senki sem fizeti ki például a közüzemi számláinkat sajnálatból, csak azért, mert hallotta, hogy panaszkodunk, és segíteni akar.

– Melyek a nehézségek?

– Anyagi és az általunk használt sportlétesítmények állapotával kapcsolatos gondjaink voltak és vannak is. Ezek megoldásán dolgozunk. Meggyőződésünk, hogy a magyar sportban évszázados hagyományú sokszakosztályos klubmodell ma is életképes. A múlt esztendő végére kidolgoztuk az MTK kétezerhúszig terjedő időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiáját. Tízesztendős fejlesztési koncepciót fogalmaztunk meg, amelynek megvalósítása által az MTK minden tekintetben sikeres egyesület lehet. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, jelenlegi helyzetünkben már az is nagy eredmény, hogy nem romlott a helyzet, sőt bizonyos szempontból előre is léptünk.

– Konkrétan?

– Tizenkét működő szakosztálya volt kétezertíz májusában az egyesületnek, jelenleg pedig már tizenöt van. A jégkoronggal, a karatéval és a ritmikus gimnasztikával gyarapodtunk. Terveink szerint két-három éven belül huszonkét-huszonöt szakosztálya lesz az MTK-nak. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a két alapsportág, az atlétika és az úszás ne találjon otthonra az egyesületünkben. És szeretnénk, ha a sok-sok sportolót és nézőt vonzó csapatsportágakban is vitézkednének a csapataink. Szükségünk van rájuk.

– A labdarúgásra is?

– Igen, erről már tárgyalunk labdarúgóklubbal, amely önálló sportszervezetként működik.

– Miért lenne előnyös a labdarúgóklubnak, ha újra az egyesülethez tartozna?

– A labdarúgóklub és a hozzátartozó, első magyarországi futballakadémia bizonyította, hogy rendkívül eredményes a koncepció és a munka, amelyet folytatnak. És nemcsak az MTK, hanem az egész magyar labdarúgás számára. A kétezerkilencben az U20-as világbajnokságon bronzérmes magyar csapat tagjainak fele a Sándor Károly-akadémiáról került ki. Ez mindennél beszédesebb adat. A labdarúgóklub tulajdonosai nem gondolkodnak új stadion építésében, pedig ez elengedhetetlen a továbblépéshez. Két-három éven belül szeretnénk új, öt-nyolcezer nézőt befogadó stadiont építeni, amely minden igényt kielégít. Ha színvonalas, komfortos a környezet, többen jönnek ki a mérkőzésekre, még akkor is, ha a színvonal nem is magasabb a jelenleginél. Egy évben háromszázhatvanöt nap van, de a mérkőzésnapok száma a bajnokságot évek óta megnyerő női csapat találkozóival együtt is csupán ötven-nyolcvan – az év többi napján más sportágak is használhatnák a stadiont, és kulturális rendezvények helyszínéül is szolgálhatna.

– Kikkel töltenék meg ezt a bizonyos stadiont?

– Fontos része a fejlesztési stratégiánknak, hogy nem csak a versenysportra koncentrálunk. A szabadidősportnak is szeretnénk lehetőséget adni, jó lenne, ha a szabad idejükben sportolni vágyók közül minél többen az egyesületünk által nyújtott színvonalas sportszolgáltatásokat vennék igénybe. Ezzel csökkenteni tudnánk a doppingolók számát is, hiszen a szabadidősportban is jelen van a dopping – elég, ha arra gondolunk, hányan szednek egészségkárosító szereket, hogy gyorsabban fejlődjenek az izmaik, vagy hogy fogyjanak. Sportlétesítményeink fejlesztése során három nagy létesítményegyüttesre koncentrálunk, a Hungária körútra, a Csömöri útra és a népszigeti kajakkenu telepre.

– Miből lehet mindezt finanszírozni?

– Időnk nagy részét az teszi ki, hogy befektetőkkel, marketing-szakemberekkel, ingatlanfejlesztőkkel tárgyalunk. Keressük az együttműködést azokkal az egyesületekkel is, amelyek hasonló cipőben járnak, mint mi, hiszen közösen könnyebben tudunk kidolgozni működőképes, sok szakosztályos sportegyesületi modellt. Magyarország olimpiai érmeinek háromnegyedét a sokszakosztályos egyesületek sportolói szerezték. Ezek a klubok több mint száz éve léteznek, és életképesek a huszonegyedik században is. Szeretnénk közös javaslatainkat letenni a kormány asztalára is. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, sportbarát kormányzat döntése alapján az állam is szerepet vállalhat egy hosszú távon eredményesen működő, sokszakosztályos egyesületi modell kiépítésében.

– Lesz olyan szakosztály, amelyet megszüntetnek?

– Nem, anyagi okokból egyet sem fogunk megszüntetni. A szektorlabdásaink például elismerten a világ legjobbjai, nagyon büszkék is vagyunk rájuk. Lehet, hogy van olyan sportág, amelyik nagyobb tömegeket vonz, de az MTK jövője ugyanúgy elképzelhetetlen nélkülük, mint a kajakosok, a kenusok vagy a vívók nélkül. De az is biztos, hogy csak azért, hogy legyen egy sportágban bajnokcsapatunk, nem fogjuk adósságokba verni magunkat, és minden sportágban a saját utánpótlásunkra építve szeretnénk sikeresek lenni.

– Szép tervek, mégis, mintha álmodoznának.

– Ahogy említettem, vannak gondjaink, de ha a mindennapi nehézségeken nem tudunk túljutni – nagyon fontos, hogy nem túllépni, hanem túljutni –, akkor hiába dolgozunk. És a sport maga is folyamatos tervezésből, elképzelések, vagy ha tetszik, álmok megfogalmazásából áll. Gondoljunk az edzéstervekre, egy egész idényre vonatkozó elképzelések, programok kidolgozására, vagy arra, hogy a későbbi olimpiai győzelem az olimpiai siker álmának a megfogalmazásával kezdődik. A sportban sem megy minden egyik napról a másikra, de ha nincsenek tervek, hogy hogyan lehet a kitűzött célt elérni, az sohasem sikerülhet. Nekünk nagyra töő terveink vannak. Keményen dolgozunk, hogy túljuthassunk a megörökölt nehézségeinken, és azért is, hogy megvalósítsuk az álmainkat.