2010. 02. 15.
Navracsics Tibor beszédében kiemelte, Hódmezővásárhely a szabadság városa. Nincs egyedül, mert szerencsére Magyarországon több olyan város is van, amely a szabadság őrizetét vállalta. Hódmezővásárhely nem adta meg magát Rákosi diktatúrájának, Kádár kényeztetésének, és a rendszerváltoztatáskor, 1990-ben az első pillanatban élt a szabadság adta lehetőséggel, amikor saját vezetőit választotta meg. Az elmúlt két évtizedben az ország politikatörténete kacskaringózott hol jobbra, hol balra, Hódmezővásárhely végig megtartotta szabadságszerető, munkaközpontú útját. Ennek köszönhető, hogy ma Hódmezővásárhely példát mutathat az országos politikának is. A frakcióvezető szerint az ország szempontjából az elmúlt nyolc év legnagyobb vesztesége a hit, a jövőbe vetett hit meggyengülése volt.
Lázár János személyes vallomással kezdte beszédét. Köszönetet mondott a sorsnak, hogy 5 éven keresztül munkatársa lehetett Rapcsák Andrásnak. Nagy tanítómesterének nevezte Hódmezővásárhely tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori polgármesterét. A zsúfolásig megtelt nagyteremben tapsvihar fogadta Lázár János kijelentését, miszerint Rapcsák András a város XX. századának legnagyobb polgármestere volt.
A Fideszes országgyűlési képviselőjelölt kijelentette: – Ha a hódmezővásárhelyiek nem ismertek meg az elmúlt nyolc évben, és nem tudnak a munkámról ítéletet alkotni, ezt ötven egynéhány napnyi választási hirdetéssel és kampánnyal már nem lehet pótolni. A szavak helyett azok a tettek beszélnek, amelyet a mártélyi, mindszenti, székkutasi és vásárhelyi polgárokkal együtt ezért az alföldi közösségért tettünk – fogalmazott Lázár János.