2013. 02. 26.
Több mint 50 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok elnöke John F Kennedy beiktatási beszédét a következőszavakkal zárta: "ne azt kérdezd, hogy a hazád mit tehet érted, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért". Ez Hegedüs Zsuzsa egyik kedvenc idézete, és nem véletlenül. Ezt a hitvallást őis megfogalmazta magának, természetesen egy kicsit átalakítva, valahogy így: "ne azt kérdezd, az állam mit tehet a gyerekekért, hanem hogy te mit tehetsz a gyerekekért".És biztos vagyok benne, hogy azt a kérdést, hogy mit tehetünk a nehéz sorsúgyerekekért, mindannyian feltettük már magunknak. Ha máskor nem, hát akkor, amikor éhezőafrikai gyerekekről látunk megdöbbentőtudósításokat a televízióban, vagy amikor elsétálunk a metróaluljáróban egy koldulóédesanya mellett, aki gyermekét tartja az ölében, előtte a földön hullámpapírból készített kis tábla: "Kérem, segítsenek! Nincs állásom, egyedül nevelem a gyermekemet. Éhezünk!"
A magyar statisztikai hivatal, a KSH 2011-es adatai szerint 1,4 milliógyerek, azaz 18 évnél fiatalabb ember él Magyarországon. Az UNICEF Magyar Bizottságának 2012-es felmérése szerint 51%-uk, tehát minden második gyermek valamilyen szempontból nélkülöz. Ez azt jelenti, hogy az un. "gyermek nélkülözési indexben" szereplő15 tétel közül legalább kettőben hiányt szenvednek. Magyarországon a gyerekek 17%-a szegénységben él, vagyis a családjukban az egy főre esőjövedelem nem éri el az átlag 50-60 százalékát. Különösen veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek szülője alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli vagy egyedül gondoskodik gyermekéről, vagy mindhárom egyszerre.
A 2008-ban kezdődő, és azóta elhúzódógazdasági válság hatására Európa szerte milliók veszítették el állásukat, kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, ami hatványozottan növeli a gyermekek elszegényedésének kockázatát.
Sok olyan probléma van, melyek nem ismernek határokat. Az országhatárokon átnyúlóközös európai problémák egyike a mélyszegénység ügye is. A mélyszegénység az unióvalamennyi tagállamában létező, polgárok, köztük gyerekek millióinak mindennapi életét megnyomorítóvalóság. A közös európai problémákra közösen kell választ találnunk! Kōzkinccsékell hát tennünk minden olyan kezdeményezést, minden olyan programot, amelyik sikeresnek bizonyult a mélyszegénység, különösen a gyermekeket sújtómélyszegénység visszaszorításában. Ezek sorába tartoznak azok a missziók is, melyeket Zsuzsa szervezett az elmúlt években Magyarországon.
Hegedüs Zsuzsa, aki úttörőmódon vállalt felelősséget a mélyszegénységben élőgyerekekért, 2009-ben hozta létre a "Minden gyerek lakjon jól!" alapítványt. Az Alapítványnak az a célja, hogy Magyarországon a leginkább hátrányos helyzetben levőrégiókban élőgyerekek is megfelelőmennyiségűés minőségűennivalóhoz juthassanak. Az Alapítvány vallja, hogy ha a gyerekek a jóllakottan mennek iskolába, akkor a fizikai, intellektuális, spirituális, morális és mentális fejlődésük is megfelelőbb. A Zsuzsa által létrehozott Alapítvány sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizet senkinek, és a pénzbeli támogatás lehetőségét is kizárja. Minden egyes fillér, amit az Alapítvány adományként összegyűjt csakis a gyerekek közvetlen támogatására fordíthatópéldának okáért oly módon, hogy azok a gyerekek akik évek óta melegételként szinte csak rántott levest és főtt tésztát tudtak enni, a támogatásnak köszönhetően hetente legalább egyszer húst, fehérjét és vitaminokban gazdag zöldségeket, gyümölcsöket ehessenek. Az Alapítvány azonban ennél is nagyobb célt tűzött maga elé: a Hegedűs Zsuzsa által kidolgozott program alapján a segélyakciót fenntarthatósegítséggéakarta és tudta átalakítani. Olyan programot valósít meg egyre több hátrányos helyzetűmagyarországi kistérségben, aminek eredményeként a nehéz helyzetben élőgyerekek családjainak – az érintettek bevonásával és aktív közreműködésével – hosszútávon megalapozza a megélhetési lehetőségeit. Óriási öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy egyszerűsegítőként együtt dolgozhattam Zsuzsával az Alapítvány létrehozatalában.
Ennek a mai rendezvényünknek szeretném, ha az lenne az üzenete mindenki számára, hogy a nehéz sorsú, a mélyszegénységben élőgyerekekért vállalt felelősség közös ügyünk. A gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen. Mindannyiunk felelőssége és kötelessége, hogy a gyermekkor egy egyszeri és megismételhetetlen csoda legyen, csoda lehessen mindenki életében. Ezzekkel a gondolatokkal szeretném átadni a szót előadónknak, Hegedüs Zsuzsának, akinek szeretném egyúttal megköszönni, hogy elfogadta a meghívásunkat a meghallgatásra, és megosztja velünk gondolatait, beavat minket missziójának részleteibe.