Deutsch Tamás beszéde a díszpolgári cím átvételekor

Mélyen Tisztelt Helynök Úr!

Tisztelt Elnök Asszony!

Kedves Kormánymegbízott Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyik kedves költőm, Pilinszky János figyelmeztet így bennünket. Az a lassan negyed század, amit politikusként eltöltöttem tökéletesen visszaigazolja a szavait. A politikába nagyon sokan érkeznek. Sokféle szándékkal, sokféle hozzáállással, sokféle gondolattal. Ám azt tapasztaltam, hogy csak az képes ügyeket sikerre vinni, – ha szabad itt és most így fogalmaznom – csak az képes akár csak egy kicsit is előbbre vinni a dolgokat, uram bocsáa világot, aki hűséges az álmaihoz. Hűséges az álmaihoz, azokhoz a dolgokhoz amiben hisz és amiért tenni is akar. És ez talán az álom meghatározása is: hit és akarat cuvèe-je.

Kedves Barátaim!

Az a közösség, az a politikai család, amelyhez tartozom, a rendszerváltoztatás idején a szabadságért jött létre. A szabadság közös álmunk volt és maradt. Gyönyörűálom: hitünk és tetteinek foglalata. Igen, szabadságharcos voltam és maradtam. A szabadság számomra azt jelenti, hogy dönthessünk az életünkről. Jól – rosszul, de dönthessünk. Dönthessünk mindannyian, személy szerint, hogy mit akarunk kezdeni az életünkkel. Mit akarunk tanulni, hogy szabadon utazhassunk, dolgozhassunk, gondolkodhassunk, beszélhessünk. Hogy szabadon alakíthassunk szervezeteket, közösséget a politikától kezdve, a valláson át egészen a bélyeggyűjtésig. Hogy rólunk, magyarokról, csongrádiakról nélkülünk ne lehessen dönteni.

Kedves Barátaim!

Nagyon köszönöm, hogy ennél a roppant megtisztelőkitüntetésnél rám gondoltak. Ha valamit tettem, mert tehettem az emberekért, a csongrádiak közösségéért, azt mindenekelőtt Önöknek, választópolgároknak köszönöm. Köszönöm, hogy újra meg újra bíztak bennem és megbíztak a feladattal. Gondolkodtam, mivel is érdemeltem ki a kitüntetést. Kérem ne vegyék szerénytelenségnek, de arra jutottam, hogy leginkabb talán azzal, hogy mindig, minden helyzetben vállaltam önmagam. Hibáimat, kudarcaimat, tévedéseimet. S persze erényeimet, kisebb-nagyobb sikereimet. Származásomat, hazámat, családomat. Vállaltam önmagamat valahogy úgy, ahogy azt a jóShakepeare Vilmos mondatja ki Polonius-szal:

,,Mindenek fölött

Légy hűmagadhoz: így, mint napra éj,

Következik, hogy ál máshoz se léssz."

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem ijesztgetésnek szánom ezen a szép ünnepi alkalmon, de szeretném folytatni a munkát. Mindig el szoktam mondani azt a vágyamat, hogy voltam korjegyzőés egyszer majd szeretnék korelnök lenni a Magyar Országgyűlésben. Tudom, hogy a politikában sincs senkinek bérelt helye. Mindenkinek újra meg újra, napról napra el kell végeznie a munkát, meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Minden ellenkezőhíreszteléssel szemben ugyanis politikusnak lenni: Munka. Hivatás. Egy rendkívül szerteágazó, nagy állóképességet igénylőmunka. Egy hivatás, amit be kell tölteni. A mi szakmánkban a pályaalkalmasság legfontosabb feltétele a szeretet. Az, hogy szeressük mindazt, amiért – pontosabban – akikért dolgozunk és küzdünk. Csak ez a szeretet képes átlendíteni bennünket a nehézségeken, ez ad értelmet a vesztes csatáknak, és csak ez ad erőt az újrakezdésekhez. Tudom, hogy a világot 'a munkába belefeledkezett ember' viszi előbbre. Tudom, hogy az értékek nem ismerik a tréfát, s ha kell, kifognak rajtunk. Azt tanultam a szüleimtől, hogy nincs olyan ember, aki ne tudna valamit hozzátenni a másik ember, más emberek életéhez. És bizony vannak olyan dolgok, mindenkinek van ilyen dolga, amiket egyes egyedül őtud hozzátenni a világhoz. Hozzáakarom tenni közös sorsunk alakulásához mindazt, amit én, Deutsch Tamás hozzátehetek. A dolgom szeretném tenni, a lehetőlegjobban – és ha néha gyarlón, akkor is szeretettel. Igyekszem napról napra jobban csinálni – és alkalmanként talán még sikerül is.

Tisztelt  Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a kitüntető címet.