Deutsch Tamás beszéde a „Magyar Kézműves Remek” – díjas mesterek kiállításának megnyitóján

Ez a kiállítás nagyszerű dél-alföldi kézműves mesterek válogatott portékáit tárja elénk. Olyanokét, akik egészen sajátosan hozzánk tartoznak. Abban a legjobbak, ami a mi kultúránk, a mi hagyományaink részét képezi. Olyan hagyományokét, amelyeket mindennapi életünk használati tárgyaiban jelenítenek meg.

Kedves Barátaim!

Brüsszelben sokan jöttek el, hogy megnézzék ezeket a tárgyakat, és találkozzanak egy kicsit a mindennapjainknak azzal a részével, amit megőriztünk korábbról, s ami ránk jellemző. Találkozzanak azzal, ami a Dél-Alföld múltjából még ma is élő. Találkozzanak azzal a sokszínűséggel, amit Magyarországnak ez a része kézműveseivel képvisel. A kiállítók között vásárhelyi fazekas éppúgy megtalálható, mint mezőberényi szövő, van kosárfonó, hímző, késes és citerakészítő egyaránt.

Most elhoztuk „itthonra” is ezt a kiállítást. Elhoztuk, hogy gyönyörködhessünk abban, amit Brüsszelben megcsodáltak, hogy büszkék legyünk mi is arra, ami Brüsszelben tetszett, és örüljünk annak, aminek Brüsszelben is örültek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben.” – állítja Gilbert Keith Chesterton, s ez a mostani kiállítás bizonyítja azt, hogy igaza van. Amit itt látunk, az ugyanis szembe megy a tömeggyártók holmijaival, amelyeket rövid használat után eldobásra terveznek, hogy minél gyorsabban vegyünk belőle másikat. Ezekből a portékákból, ezekből a tárgyakból nem csak az anyagot és a munkát, de a szívet és a lelket sem spórolták ki. Élő dolgok ezek, amelyek fel tudják hívni a figyelmet ennek az országrésznek az értékeire, és szembe tudnak menni a mindent egységesíteni, uniformizálni akaró tömegtermeléssel.

Kedves Barátaim!

„Ti Európa közepén éltek, különböző népektől és nemzetektől körülvéve. Csak akkor lesz boldog és biztonságos a házatok, ha nagylelkűen a közös ’európai ház’ építésén fáradoztok, a nyitottság, a szolidaritás és az együttműködés szellemében.” – mondta II János Pál még 1991-ben, első magyarországi látogatásakor. Csak akkor tudunk hozzájárulni a közös európai ház építéséhez, ha a nagy közös egészhez hozzá tudjuk adni a magunkét.

Ehhez pedig újra meg újra meg kell tanulnunk vágyakoznunk az után, ami a miénk. Meg kell ismernünk azt, ami a miénk: az örökségünket, a hagyományainkat. Büszkének kell lennünk arra, amit a közösségünkből kinövő nagyszerű alkotók hoznak létre nap, mint nap.